Kriszti kismamanaplója – 20-24. hét
Kriszti kismamanaplójának 4. része következik. Ha eddig esetleg lemaradtál róla, olvasd el a korábbi részeket is!
A 20. héttel az eddigi leggondtalanabb hónapom kezdődött e pocakosságom során. Persze szépítette az egészet az adventi várakozás is, közeledett karácsony ünnepe. Hangolódtunk, készülődtünk a kis Jézus születésére, és úgy, hogy én is babát várok, valahogy még szebb volt az egész adventi időszak.
A pocakom ezalatt az idő alatt kezdett valódi kismama-pocak formát ölteni. Ennek nagyon örültem! Ezt a karácsonyra kapott kismama-szabású kardigánom még inkább kiemelte! :-) A 21. héten pedig félig fekvő helyzetben a periférikus látóteremben láttam, hogy megmozdul a hasam – mozdult egy nagyot a baba! Másnap Apácska is el tudott kapni egy babamozgást a kezével! Harmadnap ezen fellelkesedve a gyerekeket is hívtam kistesó-érzőbe. Nagy élmény volt nekik és nekem is. Így, hogy már 7 és fél éves Marci, Julcsi meg 6, teljesen más babát várni, kistestvért szülni nekik. Palkóval meg ugyanazt élem meg, amit a két naggyal anno. Mondom neki, hogy baba van a pocakomban, az ő kistestvére, erre mondja ő is, hogy neki is van, és mosolyog, de arról fogalma sincs, mit is fog az jelenteni, hogy ha majd fizikai valójában itt lesz. Majd ha már ténylegesen készülődünk, babakocsival, babaruhával, pelenkákkal és autósüléssel, no akkor már talán más lesz neki. Tovább olvasom »
Még nincs hozzászólás
Témák: Hónapról hónapra, Várandósság
Születés Hete 2012 – a Békés Dúlakör programja
Hamarosan elérkezik a május és vele a Születés Hete, amibe most a dúlakörünk is bekapcsolódik. Négy napon keresztül május 10-13-ig kínálunk változatos és jobbnál jobb programokat. Neves előadóink: Kriston Andrea, Szalay Kriszta és Palya Bea mellett meghallgathatod a perinatális szakma jeles képviselőit is: Csörgő Andrea perinatális tanácsadó, dúla az apaszerepről, Morvay Réka IBCLC szoptatási tanácsadó, pszichológus, dúla az igény szerinti szoptatásról, Hovorka Tünde dúla a szülőszobai fájdalomcsillapításról, Békés Emőke pszichopedagógus, dúla pedig a szülési tervről tart előadást. Lesz babahordozási bemutató és többféle filmvetítés is. Tovább olvasom »
Bábaportré: Bottyán Emese – 2. rész
Most Bottyán Emesével, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A bábaportré 1. részére, kattints ide.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Az apák jelenléte ma már valóban általános. Hogy ez mennyire jó vagy helyén való, nagyon változó, és nagyon egyéni. Azt gondolom, elsősorban azért vannak ott az apák a szülőszobán, mert nincsenek ott a nővéreink, barátnőink, anyáink. Kell egy „kívül álló” támasz, aki segít, aki megvéd. Van olyan férfi, akinek ez maximálisan testhezálló, és van, akinek nagyobb kihívást jelent. Mindenesetre azt gondolom, az együtt-szülés az együtt-gondolkodás és együtt-döntés eredménye legyen. Tovább olvasom »
Témák: Szülés, Várandósság
Kriszti kismamanaplója – 16-20. hét
Egy hónappal ezelőtt olvashattad a Dúla blogon Kriszti kismamanaplójának előző részét. Azóta Kriszti a 2. trimeszterbe lépett, és nehézségekkel, fogfájással, de örömökkel is tarkított volt számára ez a pár hét.
A negyedik pocaklakónkkal a 16. hetet ugyanúgy kezdtem, ahogy a többivel: AFP-szint vizsgálattal. A különbség az volt, hogy az orvosom egyáltalán rá sem tekintett az eredményre. Végre eljött ez az idő, hogy a gyakorlatban is feleslegesnek tartják ezt a vizsgálatot, no nem annyira, hogy magát az e célból végzett vérvételt is elhagyják. Valóban energiával telítettebb lettem, valóban kezemben volt az életem irányítása. Egészen addig, amíg különböző fájdalmakkal nem kellett szembenéznem… A következő négy hétben volt egy erős derékfájásom, ami évente egyszer szokott érkezni. Valamiféle becsípődés ez, ami egy rossz mozdulat, hajolás eredménye, és ahogy jön, úgy múlik el – nagyon hirtelen. Tovább olvasom »
Kriszti kismamanaplója: 12-16. hét
Mostanra biztos és a gyerekekkel is megosztható a nagy hír: új családtag érkezik! Kriszti kismamanaplójában arról is beszámol, hogyan múltak el a várandósság elejét oly nagyon megkeserítő rosszullétek. Tapasztalt édesanyaként ráadásul már a 12. héten érezte a kicsi babája mocorgását! :-)
Elmúlt 11 hetes a pici a pocakban és már úgy vártam, hogy a tüneteken kívül orvos, ultrahang is megerősítse, hogy igen, létezik Ő, él és jól van. El is jött a nap, örültem: valóban férfiökölnyi volt már a méhem. Másnap ultrahangra mentem, sokat kellett várni, nem tudtam semmivel sem lekötni magamat. Nagyon aggódtam, mi van, ha nem dobog a szíve, mi van, ha a tarkóredő vastagsága nem megfelelő. Furcsa, de eddig a három nagytesójánál nem éreztem ekkora aggodalmat. Az elsőnél egyáltalán nem, aztán minél többedik baba, annál több aggodalom. Amúgy is rosszul voltam, ülni is nehezemre esett, egy ágyat kívántam magam alá. Aztán végre az én sorszámomat írták ki a képernyőre. A saját orvosomhoz kerültem szerencsére, ő szervezte így. Nagyon bízom benne és a jelenléte is már megnyugtatott. Hát még az, hogy láttam dobogni a pici szívét, egyáltalán láttam Őt, most negyedszer is elvarázsolt az egész, hogy két pici sejtből pár hét alatt egy kész ember lett minden szervével, épp csak nőnie kell. És ráadásul az egész csodából eddig mást nem éreztem, csak a rosszulléteket, a hányingert, az energia szinte teljes hiányát. Tovább olvasom »
Hogy is lesz ezzel a nyákdugóval?!
Ez már a nyákdugó lenne? Hogy néz az ki? – Elment a nyákdugóm! Most mit is kell csinálni?
- kérdik tőlem gyakran a szülés előtt álló kismamák telefonon, e-mailben vagy itt, a Dúla blog hozzászólásai között. A nyákdugó megjelenése valóban a vajúdás közeledtének egyik hírnöke, így örülj neki, hiszen kisbabád érkezését jelzi!
“Mi az a nyákdugó?”
A nyákdugó kocsonyás-nyálkás anyag, ami a méhnyakat lezárva megálljt parancsol a felfelé igyekvő kórokozóknak.
“Hogy néz ki?”
A nyákdugó lehet – ahogyan a neve is mondja – dugó-szerű, kocsonyás, de csirizes vagy nyálkás, folyékonyabb állagú is. Ez utóbbi esetben akár erősebb folyásként is érzékelheted a nyákdugó elvesztését. Színe a sárgás-rózsaszínestől a pirosas-barnásig változhat. Az alábbi videóban megnézheted, mire számíts majd. Tovább olvasom »
Kriszti kismamanaplója – az első 12 hét
Mostantól új kismamanaplót olvashatsz a Dúla blogon: Kriszti fog beszámolni várandós heteiről-hónapjairól. Érdekes lesz olvasni egy nagycsaládos édesanya írásait: a három gyerkőc mellé hamarosan egy negyedik érkezik. Köszönöm, drága Kriszti, hogy megosztod velünk családod történéseit és a benned zajló testi-lelki változásokat!
Háromgyermekes család vagyunk. Amikor az első született, persze, akartuk, de még fogalmunk sem volt, pontosan mit is akarunk. A közelünkben nem volt se barátnál, se rokonnál gyermek. Talán mert már „elég régi” volt a kapcsolatunk, össze is házasodtunk, ezért vágytunk gyerekre. Persze hogy nagyon szerettük Őt, az első gyermekünk, család lettünk, az első unoka a családban, nagy figyelmet, szeretetet kapott. Egy év múlva megfogant a Második, mert hát kell egy testvér, kell ez a legnagyobb ajándék az Elsőnek. Furán hangzik, de egyre jobb volt anyának lenni, úgy értem, hogy egyre teljesebbé vált az életem, életünk. Szeretni őket, nevelni, formálni őket, látni felnőni – a világ legszebb dolga. Eddigre már több nagycsalád vett körbe minket, vagy épp olyan családok, akik nem egy vagy két gyermekkel képzelték el a jövőjüket, sokkal inkább 3-4-5-tel. Vágytunk egy harmadikra, terveztük, és teljes egy év telt el, mire kétcsíkos teszt volt a kezemben. Nagy volt az örömünk! Tovább olvasom »
Témák: Hónapról hónapra, Várandósság
Bábaportré: Bottyán Emese – 1. rész
Folytatódik a Dúla blogon a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Ez alkalommal Bottyán Emesét, a Szent Imre Kórházban dolgozó fiatal, háromgyermekes bábát mutatom be. Emese a Liliom Bábakonzultáció tagjaként tevékenykedik.
Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak a várandósságaim és szüléseim során. Tovább olvasom »
Témák: Szülés, Várandósság
Gabi kismamanaplója – 9. hónap
Elérkezett az utolsó egyben töltött hónapunk is. Egyre nehézkesebben mozgok, egyre jobban szeretném, ha valami kapaszkodóm lenne, ha tudnám, hogy ez a fájás már “az” a fájás. A 36. héten kipipáltuk az utolsó vérvételünket és doktorlátogatásunkat is. Zsigu-lak „behatolhatatlan”, külső-belső méhszáj zárt, a Ded koponyavégű hosszfekvésben, békében-egészségben-boldogan. A 37. héten nem kis riadalmat okozva – hiába no, harmadjára tréfálkozik velem az anyatermészet -, a napok óta egyre inkább sűrűsödő jósló fájásoknak köszönhetően távozott a nyákdugóm. A riadalom meg abból adódott, hogy elméletben ugyan már hetek óta kész volt a kórházi pakkom, gyakorlatban éppen 10 perc alatt halmoztuk fel a Nagyfiammal indulásra készre. Megkapó pillanat volt, amint Hunor becsúsztatta a Kisöcsinek szánt játékokat egy-egy óvatlan pillanatban a táskámba… A végén jócskán szelektálnom kellett a kisautó- és rágóka-rengetegből. Aztán persze kiderült, csak vaklárma volt, pár órával később a jóslók is megszűntek. Tovább olvasom »
Ha folyik a magzatvíz…
A szülések egy része úgy indul, hogy megreped a magzatburok és elfolyik a magzatvíz. Jó, ha tudod, ilyenkor mi is történik a testeddel és a kisbabáddal, és azt is, hogy mit tegyél. Kismamák burokrepedéssel, magzatvízelfolyással kapcsolatos leggyakrabban feltett kérdéseit gyűjtöttem csokorba.
1. Hogyan folyik el a magzatvíz?
A kisbaba a várandósság ideje alatt a magzatvízzel teli burokban biztonságos körülmények között fejlődik. A magzatburok megrepedése és a magzatvíz elfolyása általában minden különösebb előjel nélkül szokott történni. A magzatvíz a burok kisebb-nagyobb repedésén át a méhszájon keresztül a hüvely irányába csordogál. Az anyák általában a hasban érzett kis pukkanásról vagy roppanásról számolnak be, majd ezután szép lassan vagy épp ellenkezőleg, nagyobb mennyiségben elkezd folyni a magzatvíz.
2. Mikor szokott megrepedni a magzatburok?
Leggyakrabban a vajúdás ideje alatt megy el a magzatvíz. Ha nem avatkoznak be, és nem akarják burokrepesztéssel gyorsítani a szülés folyamatát, akkor többnyire a kitolás fázisban vagy azt megelőzően számíthatsz a magzatburok spontán megrepedésére. Persze az is lehet, hogy ez a fájások megindulását követően vagy a tágulási szakban következik be. (Olvasd el Bogi szüléstörténetét, akinek a kitolás előtt közvetlenül és Dittke szüléstörténetét, akinek a 2 cm-es tágulást követően repedt meg a magzatburka.) Tovább olvasom »
Témák: Szülés, Várandósság