Két császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBA2C): Lehel születése
Petrának sikerült, amit a legtöbb helyen szinte lehetetlennek tartanak: a két császármetszés utáni hüvelyi szülés! Nem volt könnyű dolga, hiszen komoly emberi és protokoll-adta akadályokat kellett leküzdenie, ráadásul még az idővel is versenyfutásban volt. De egészen biztosan megérte: az a pillanat, amikor a kicsi Lehel kibújt, az egész családnak felejthetetlen!
2011.09.16-án egy szép péntek este megérkezett Fésűs Lehel 3840 gr-al, 56 cm-esen.
Sikerült a VBA2C (2CSUSZ :D ), vagyis megtapasztalhattam a természetes szülést 2 császár után. Borzasztóan hálás vagyok dr. Ujvári Attilának, aki rengeteget csatázott értünk, és végig biztonságot árasztó, derűs és csendes volt, a dúlámnak Werner Katinak, aki mindig tudta mire van szükségünk és velünk volt, biztatott, segített bennünket végig, és persze Janinak, a férjemnek, akinek a támogatása nélkül nem tudtam volna végigjárni ezt a rögös utat, aki még a tolófájások közben is meg tudott nevettetni és persze Lehelnek, aki velem együtt küzdött és azóta csak szopik, alszik, mosolyog és ezek kombinációja. Tovább olvasom »
8 Hozzászólás
Témák: Dúla, Szüléstörténetek
A Dúla blog 2. születésnapja
Elérkezett a 2. blogszületésnap is! Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan múlik az idő – mintha csak egy valódi kisgyerek növekedéséről lenne szó. Szeretem a Dúla blogot – jó írni és szerkeszteni, és szívből örülök minden olvasói levélnek, kommentnek, beküldött szüléstörténetnek, kismamanaplónak és a fényképalbumba bekerült kisbabafotóknak. Igen, a Dúla blog hozzám nőtt, de nem csak az enyém. A Tietek is, akik olvassátok, velem írjátok, kérdéseitekkel alakítjátok, és a Tietek is, akik meghívtok életetek nagy történésére: várandósságotok és szülésetek kísérésére. Köszönöm mindannyiótoknak! :-) Tovább olvasom »
Témák: Dúla, Gondolatok
Dúlás szülés: Míra születése
Drága kicsi lány, megszületett, itt van. Szüleivel kétféle szülésre készültünk – Míra ugyanis farfekvésben kívánkozott világra jönni. Nem hiába szerepelt terveinkben a normál hüvelyi szülés is – sikerült! Édesanyja gondos készülődése és bátorsága meghozta gyümölcsét. Köszönet és hála a bábalelkű szülészorvosnak és az ügyeletes szülésznőknek.
Míra azt jelenti, “csodálatos”, és azt hiszem, ez a szó illik legjobban az érkezésére is. Pöttöm kislány, Isten hozott!
Az első szopizás
Nézd meg a többi újszülött babát is a Dúla blogon!
Iratkozz fel a hírlevélre!
Szülőszobai útmutató – apáknak
Csodálatos dolog apává válni. Csodálatos és nagyon izgalmas kaland. Az elején pároddal együtt örültetek a megfogant kisbabának, majd közösen éltétek át a várandósság csodáját. Most pedig közeledik a szülés időpontja. A szülőszobai tartózkodás, a vajúdás “tétlen” szemlélése ugyanakkor nagy kihívást is jelenthet számodra. “Mi lesz, ha nem tudom majd, hogy mit kell csinálni?”, “Vajon hogyan bírom majd a sok órás vajúdást?” és “Hol kell majd állnom?”- ilyen és ehhez hasonló gondolataid lehetnek a szülőszobára készülve.
Hogyan érezd magad jól, és minél hasznosabbnak a szülőszobán? A következő útmutatóval ebben szeretnék segíteni Neked.
- Érkezz meg a szülőszobára!
A szüléshez sok idő kell. Légy nyugodt, kisbabád nem fog csak úgy hirtelen előbukfencezni a mamája pocakjából. :-) A vajúdás első jeleinek érzékelése után még hosszú órák telnek el a baba megszületéséig, így lesz elég időtök, hogy megérkezzetek a kórházba. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Hajnal Virág születésének története
Nóra szülése nagyon izgalmasan alakult. Hosszasan vajúdott otthon, és már tolófájások közepette, mentővel érkezett meg az István Kórházba. Kicsi lánya ezután gyorsan megszületett, majd az első pár órát zavartalan nyugalomban együtt tölthette a család.
Leánykánk kibújásának története nem a születésének napján kezdődött. Már vagy egy héttel a nevezetes dátum előtt jelezte nap mint nap, hogy erőteljesen készülődik. Sok-sok jósló fájásom volt napközben és éjszakánként is, aminek köszönhetően minden nap azt gondoltam, hogy szülünk. S mivel éjjelente óránként ébredtem ilyen-olyan testi nyűgökre és ingerekre, a kipihentségi szintem sem volt az igazi a szüléshez közelítve.
A sok jelezgetés miatt rendszeres telefonkapcsolatot tartottam V. doktorral és a dúlánkkal, M-mel, akik azt javasolták, igyekezzek minél többet pihenni, aludni. Na, igen, jó lett volna… November 17-én szerdán reggel CTG-n voltam a kórházban. A szülésznő megvizsgált, és 2 cm-nyi méhszáj nyitottságot észlelt. Azt mondta, bármikor elindulhat a lányka. De mivel szombaton már ugyanez volt a helyzet, én úgy mentem haza, hogy ebből ma úgysem lesz semmi, biztos napokig húzzuk még egyben. Aztán délután 3 körül, mikor Nándort altattam, tört rám az első gyanús fájás. Igen, ez olyan más volt, mert volt eleje, csúcsa, lecsengése, emlékeztetett a szülési fájdalomra. Szerettem volna aludni egyet a fiammal, de mivel a fájás 20 perc múlva újra jött (jó erősen), már nem tudtam. És innentől így vajúdtam jó sokáig… Kb. 20 percenként jó erős fájások, köztük pihenés. 4 körül haza hívtam Tibort, mert már nyugtalanított, hogy nincs a környékünkön. Miután ő hazaért, Nándor megébredt. Örültem, hogy már csak magammal és Hajnallal kell foglalkozzak. Párom a kérésemre betette Sting tavaly karácsonyi albumát, én pedig mécseseket gyújtottam, és muskotályzsálya illóolajat párologtattam. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Élet fakad a fájdalomból – szüléstörténet apaszemmel
Köszönöm a sok gyönyörű szüléstörténetet, amit eddig küldtetek! Mostantól szerdánként és szombatonként “Csodaszép szülések” címmel találhatjátok meg az írásokat a Dúla blogon. Elsőként Betti szüléstörténetét hoztam, ami azért különleges, mert ez alkalommal az édesapa írta le gondolatait és érzéseit, másrészt kicsit a “szívem csücske” is, hiszen dúlás szüléstörténet. :-)
Szombat hajnali negyed 6 körül keltett Betti azzal a hírrel, hogy ezek szerinte már igazi fájások. Az ezt megelőző néhány nap leginkább izgatott várakozással telt, mert nem tudtuk mikor dönt úgy a baba, hogy útnak indul. A fájások ugyan erősek voltak és nem hagyták aludni, de még nem voltak rendszeresek, így aztán még sokáig csak feküdtünk az ágyban és arról beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz a szülés és persze, hogy milyen lesz majd a kis jövevény. Ahogy jött a reggel, felkeltünk és reggeliztünk egy bőségeset, majd leginkább csak vártunk és vártunk. A fájások pedig nem lettek rendszeresebbek kora délutánig sem. Így aztán elmentünk ebédelni még egy utolsót, mivel a babával jóval nehezebb lesz majd étterembe járni. Ebéd után pihentünk egy kicsit, de leginkább felfokozott várakozással teltek az órák. Majd szép lassan este lett és a fájások szépen lassan erősödtek és kezdtek rendszeresek lenni. Hívtuk a szülésznőt, aki azt tanácsolta, hogy Betti vegyen egy meleg vizes fürdőt, készülődjünk össze aztán majd meglátjuk. De addigra természetesen már minden elő volt készítve. A fürdőtől a fájások egyre erősebbek lettek és mindketten úgy éreztük, hogy itt van már az idő. Újra felhívtuk a szülésznőt, Molnár Gabit, és elindultunk a Szent Imre Kórházba. Mindössze húsz perc alatt beértünk. Tovább olvasom »
Az elmúlt év
A gyerekeket végre lefektettem, és most, éjfél előtt van egy kis időm, hogy visszagondoljak az elmúlt esztendő számomra legfontosabb dúla-eseményeire:
- Januárban elkezdtem az utolsó félévet az egyetemen, mentálhigiéné szakon. Nagyon sok jó és hasznos dolgot tanultam, új kapcsolatokra és barátokra leltem.
- Februárban a Dúla blog olvasói közül többen is részt vettek a budapesti szülészetekről szóló felmérés kérdéseinek megválaszolásában. Köszönöm nekik!
- Márciusban hozzáláttam a szakdolgozatom témájául szolgáló “Holdkör”, női csoport programjának megszervezéséhez. Nem gondoltam, hogy ennyi témát és olvasnivalót hoz magával, ugyanakkor nagy élvezettel és örömmel dolgoztam rajta.
- Április a kínai utazásom jegyében telt. Érdekes volt megfigyelni ezt a miénktől teljesen eltérő kultúrát, és azt, hogy hogyan élnek a kínai nők és a kisgyerekek. Tovább olvasom »
Témák: Dúla, Gondolatok
Egy kisfiú születésére várok…
Egy kisfiú születésére várok. Dúla vagyok, szüléseket kísérek, és nagyon szeretem ezt a hivatást. Olyan jó a családdal együtt készülni és várakozni arra, hogy világra jöjjön egy új kicsi élet. Igen, gondosan készülünk, sokat beszélgetünk, és ezalatt ünnepi díszbe öltözik a szívünk. Várakozunk, ennek minden izgalmával, és néha bizony türelmetlenek is vagyunk: mikor születik meg végre a gyermek?
Egy kisfiú születésére várok. Ez a kisfiú most egészen más lesz, mint a többi kisbaba. Szeretnék az ő születésénél is ott lenni. Meghívásom van a szülésre, és ez nagyon megtisztelő. Nagy bizalom kell ahhoz, hogy várjon és szívesen lásson a család ebben a számára legszebb és legfontosabb pillanatban. Ünnep a születés, amiben most nekem is részem lesz. Tovább olvasom »
Témák: Dúla, Gondolatok
Kapcsolat – a Dúla blog “szolgálati közleménye”
A kapcsolati űrlap ősz eleje óta van fent az oldalamon, hogy könnyebben el tudj érni, ha kérdésed vagy mondanivalód van dúlasággal, várandóssággal, vajúdással, szüléssel kapcsolatosan. Sajnálatos módon csak tegnap derült ki számomra, hogy nem minden kérdést kapok meg, ami ide érkezik, így valószínűleg jó pár levélre nem tudtam válaszolni. Elnézést kérek azoktól, akik írtak a kapcsolati űrlapra – bizalommal hozzám fordulva kérdéseikkel -, de nem kaptak választ. Mostanra a technika ördögét “kiküszöbölve” nagy szeretettel várom a (még aktuális) régi és új kérdéseket. Tovább olvasom »
Témák: Dúla, Gondolatok
Az út – Andris születése
Anikó helyettes dúlája voltam még a tavasszal. Szegedről Budapestre jött fel szülni a férjével, mert itt találtak olyan kórházat, amelyben biztosítva látták a háborítatlan vajúdás és szülés feltételeit. Örülök, hogy megvalósult, amit szerettek volna, és így csodálatos szép szülésélményben volt részük.
Elöljáróban
A legfontosabb dolog, hogy úgy szüljetek, ahogy nektek a legjobb SZERINTETEK. Senki más véleménye ne térítsen el, főleg ne a „ha én túléltem így/úgy, te is túl fogod”, „nem volt kívánságműsor nekem sem”, „a lényeg a gyerek, ne legyél önző (??????)” és társai. Nekem nagyon sokat számított a kórházban, hogy tudtam, hogy ott van velem a férjem – aki nyugodt!!!, mert tudja, hogy nem kell harcolnia és mindent tudnia sem, mert nem leszünk egyedül – és persze a dúla, és semmi baj nem ér. :) Olyan nyugodt voltam és ettől annyira jót szültem. :) Ha újra kellene szülnünk, ugyanígy csinálnánk, csak én nem aggódnék annyit előtte. :D
Andris baba
Témák: Dúla, Szüléstörténetek