Születés Hete 2012 – a Békés Dúlakör programja
Hamarosan elérkezik a május és vele a Születés Hete, amibe most a dúlakörünk is bekapcsolódik. Négy napon keresztül május 10-13-ig kínálunk változatos és jobbnál jobb programokat. Neves előadóink: Kriston Andrea, Szalay Kriszta és Palya Bea mellett meghallgathatod a perinatális szakma jeles képviselőit is: Csörgő Andrea perinatális tanácsadó, dúla az apaszerepről, Morvay Réka IBCLC szoptatási tanácsadó, pszichológus, dúla az igény szerinti szoptatásról, Hovorka Tünde dúla a szülőszobai fájdalomcsillapításról, Békés Emőke pszichopedagógus, dúla pedig a szülési tervről tart előadást. Lesz babahordozási bemutató és többféle filmvetítés is. Tovább olvasom »
Még nincs hozzászólás
Dúlás szülés: Time to say goodbye…
Mira baba ma már 9 hónapos nagylány. Ahogy 9 hónap kellett az anyaméhbeli növekedéséhez, úgy még egyszer 9 hónapra volt szüksége Editnek, az édesanyjának, hogy megírja történetüket. Mira a középidőtől fogva farfekvésben helyezkedett el, de hála a rugalmas és hozzáértő orvosi hozzáállásnak a császármetszést elkerülve természetes hüvelyi úton született meg. Drága Mira baba tényleg egy kis csoda! :-)
Még mielőtt a szülés napjára térnék rá, az előzményeket is megosztanám veletek. A 29. héten kezdődött a kálváriám, hiszen addig a pillanatig minden teljesen rendben volt a babával és velem is. Egy kontrollvizsgálaton kiderült ugyanis, hogy mostantól fekve kell átvészelnem a hátralévő időt, ha nem akarom, hogy idő előtt érkezzen Mira baba. Mintha pofon ütöttek volna… Még 1 héttel később is azt hittem, ez nem végleges, csak pár hétről lehet szó… De a doktornő annyira komolyan rám ijesztett a teljesen nyitott méhszájjal, hogy el kellett higgyem. Pár nap alatt 3-4 kg-t fogytam, gondolom a mozdulatlanságtól, étvágytalanságtól, és folyton aggódtam, ha éreztem a keményedéseket. Egyedül-otthon-állandó aggodalommal a fejemben, rádöbbentem, hogy én ezt így nem fogom tudni végigcsinálni. Tovább olvasom »
Dúlás szülés: Zsigu születése
Az elmúlt hónapokban Gabi kismamanaplóját olvashattad a Dúla blogon. A kicsi Zsigmond azóta persze megszületett a budapesti Szent István Kórházban, és magam is tanúja, sőt, közreműködője lehettem A Nagy Napnak. Drága Gabi, köszönöm, hogy megírtad ennek a felejthetetlen éjszakának a történetét!
A szeptember 27-ről 28.-ára virradó este pontosan olyannak indult, akárcsak az összes ezt megelőző. Fáradt voltam és egyre kevésbé hittem abban, hogy a várandósságom 42. hetét súrolva, valóban egyszer csak megindul a bennem lakó kisember, hogy felfedezze a mi világunkat. Későn bújtam ágyba, éjfél is elmúlt már, kényelmetlen is volt már bárhogy is feküdnöm, hosszas vackolódás után szunnyadtam el, hogy aztán egy éles derékból a hasam aljáig sugárzó éles fájdalomra ébredjek. Megörültem neki. Pontosan tudtam, hogy ez már AZ. Elkezdődött. Tovább olvasom »
Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?
Nem olyan régen olvashattad a Dúla blogon Andi szüléstörténetét. Most megkaptam ennek párját, az édesapa által megírt szüléstörténetet is. Milyen érdekes egymás után elolvasni a két különböző szemszögből átélt és leírt elbeszélést.
Végre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-) Tovább olvasom »
A 2011-es évem
Szilveszter éjjel kezdtem el azt a bejegyzést írni, de egy nagyon-nagyon örömteli esemény elszólított a gép mellől. Jött a telefonhívás: drága sógornőm méhösszehúzódásai egyre erősebbek és sűrűbbek, indulni kell a kórházba! A 2012-es évem szüléskíséréssel indult: egy pár óra múlva már kezemben tarthattam és ringathattam Levi unokaöcsémet, egy gyönyörű 4180 grammos fiatalembert! Úgy tartják, amivel az év első napját töltjük, azzal telik majd a következő esztendő. Dúla szívem ennél többet és szebbet nem is kívánhat. :-)
Levente a Szt. Imre Kórházban született
És akkor következzen a 2011-es beszámoló. Az év végre érve olyan jó visszagondolni az elmúlt időszakra, és átgondolni, mi minden történt velem és a Dúla bloggal, kikkel találkoztam, kiktől tanultam és milyen várandóssággal, szüléssel-születéssel kapcsolatos eseményeken vehettem részt.
Januárban befejeztem egyetemi tanulmányaimat, majd záróvizsgát tettem a Károli Pszichológiai Intézetének mentálhigiéné szakán. A diplomamunkám témája egy projektcsoport létrehozása és kísérése volt: serdülőkorú lányoknak szerveztem női kört csoporttársammal. A szakdolgozatomban a női élet fontos mérföldkövére, a menstruációra is kitértem, amiből részleteket itt, a Dúla blogon is olvashatsz. A hónap végén részt vettem a Szt. Imre Kórházban a MOTESZ (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) konferenciáján, melynek témája a születésházak és az otthonszülés volt.
Februárban elindult a Dúla blog “Szép szüléstörténet” pályázata. Rengeteg csodaszép írás érkezett, köszönöm a pályázóknak! Az olvasók által beküldött szüléstörténeteket ide kattintva tudod elolvasni. Ugyanebben a hónapban Mészáros Anikó beszélgetett velem a Muzsikus Rádióban a dúla munkájáról és szerepéről. Tovább olvasom »
Dúlás szülés: Szép szülésélmény…
Andival jó pár hónapja ismertük egymást. Akkor hívott fel telefonon, amikor a két kék csík megjelent a teszten. Ezután havonta találkoztunk, beszélgettünk – ilyenkor volt, hogy Laci is elkísérte, és Andi kismama masszázsra is többször eljött hozzám. Jól ismertük egymást, és szükség is volt erre a vajúdás nehezebb óráiban. Andi szülési fájdalomról alkotott képe és ezzel a szülésélmény megélése a szülés óta hatalmas átalakuláson ment át – erről részletesen ír a szüléstörténetében. Drága kicsi Gergő, Isten hozott!
A szülés után, mikor először eszembe jutott mit is írhatnék a „szép szülésélmény” témában, megmondom őszintén, egy fehér lapra gondoltam – az mindent kifejezett volna. Merthogy nem tartottam szépnek, nagyon erősen élt bennem a sok órás fájdalom, amire nem készültem fel – nem lehet felkészülni erre. Aztán a hetek távlatából számtalanszor gondoltam rá, idéztem fel az apró momentumokat is, és már tudatosult: nagyon szerencsés vagyok, a várandósággal, az emberekkel akik körülvettek és segítettek, és magával a szüléssel is, mert a kisebb komplikációk ellenére viszonylag hamar gyönyörű egészséges babánk született. De haladjunk sorrendben… Tovább olvasom »
Dúla a Kismama Magazinban
A napokban megjelent a Kismama decemberi ünnepi száma. Ebben a hónapban az olvasóké a főszerep, kismamák és kispapák által jegyzett történetek szerepelnek az újságban. Volt, aki a várandóssághoz adott tanácsokat, mások megírták szülésük vagy szoptatásuk történetét, beküldték legjobb babának szánt receptjeiket vagy családi sztorijukat. Ebbe a lapszámba kerültem be Marával és Marci babával én is. A nyári szülés mozzanatai és élménye még elevenen élnek bennem, és olyan szívmelengető volt most újra felidézni a kicsi fiú világrajövetelét. Drága Mara, Tibi és Marci! Köszönöm, hogy Veletek lehettem, hogy részese lehettem örömötöknek! :-)
Dúla a Kismama Magazinban
A dúlámnak köszönhetem, hogy ilyen könnyű volt
Orsival a várandóságom 7. hónapjában találkoztam először. Nagyon szimpatikus volt, hogy első alkalommal ő jött el hozzánk és az otthonunkban beszélgettünk. Többé-kevésbé tisztában voltam vele, hogy mit várhatok egy dúlától, mégis sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. A szülésig többször találkoztunk, voltam nála kismama masszázson, ami nekem és a kisbabámnak is nagyon jól esett. Orsi egyszer CTG-re is eljött velem a kórházba, hogy találkozzon az orvosommal és a szülésznőmmel. Aznap az egész délelőttöt együtt töltöttük, és rengeteget beszélgettünk. Napszaktól függetlenül bármikor felhívhattam, ha kérdésem volt; ha esetleg elbizonytalanodtam volna, mindig sikerült megnyugtatnia. Tovább olvasom »
Dúlás szülés: Márk és az Örömhír születése
Rita Székesfehérvárról jött fel a budapesti a Szent Imre Kórházba, mert itt igényeinek sokkal inkább megfelelő körülményeket talált kisbabája világrahozatalához. Veszélyeztetett várandósként előzőleg heteket töltött fekvéssel, de Márk baba nem sietett, sőt, egy hetet még rá is húzott a kiírt terminusra. Dúlaként mellettük lehettem, kísérhettem őket az úton. Kicsi Márk, nőj nagyra, szép és boldog életed legyen!
Most múlt egy éve, hogy kisfiunk, Márk megfogant. Meglepetés volt az érkezése, ahogy a nemét is a megszületéséig szemérmesen titkolta. Az első megilletődöttséget hamar felváltotta az érkezése miatt érzett öröm és a várakozás… A várandósságom egyszerre mondható problémamentesnek és gondokkal terheltnek. Hála Istennek nem volt semmi komolyabb baj – mondom most, mikor közben meg kellett birkóznom az anyává válás számomra nehéz lelki feladatával, el kellett fogadnom, hogy átalakul az életem, elvesztettünk egy nagymamát, 2 hónapig ismeretlen okból hőemelkedésem és egyéb panaszaim voltak, s az orvosok a középidőtől nyíló és rövidülő méhszáj, keményedések miatt koraszülést jósoltak. A felírt gyógyszereket nem tudtam nyugodt lelkiismerettel bevenni, így pihentem, s imádkoztam: bíztam a gondviselő Úrban, aki egy élettel ajándékozott meg minket. Tovább olvasom »
Hozzászólások kikapcsolva
Témák: Dúla, Szüléstörténetek
Dúlás szülés: Rögös út diadalmenetben
Ez a szüléstörténet különösen kedves a szívemnek. A szülők bár mindketten örömmel várták nem tervezett babájukat, kapcsolatuk nem sokkal a fogantatás előtt megromlott. Jelenleg együtt nevelik kislányukat, de nem alkotnak egy párt. A kicsi lány már elmúlt 1 éves, de most a szüléstörténetet újraolvasva átélhettem a vajúdás minden pillanatát: a kezdetét, a nehézségeit, a végső lendületet és a természetes szülés mélyről jövő örömét. Milyen jó dúlának lenni! :-)
Egy szép napsütéses napra voltam kiírva. Előző este úgy feküdtem le aludni, hogy elmondtam a kislányomnak (első pillanattól kezdve biztos voltam a nemében), most már tényleg jöhet, amikor akar (addig az áldatlan állapotok miatt próbáltam visszatartani Őt, a lakásátalakítás-felújítások okozta káosz, kosz, feszültség…). 2 nappal később keltem fel kora reggel úgy, hogy tudtam, eljött a pillanat: hívtam a bábaasszonykánkat és drága dúlánkat Orsit, majd a halálraítéltek nyugalmával, csendes derűvel kezdtem készülődni ráérősen. Körülöttem ettől mindenki még idegesebb lett… Az apuka egészen a vajúdás kezdetéig félvállról vette a várandóságot és a szülést, a szülés során szembesült azzal, miről is van szó. Tovább olvasom »
A Nemzetközi Babahordozó Hét programja
Tegnap elkezdődött, és javában tart a Nemzetközi Babahordozó Hét. Sokfelé és változatos programmal várnak minden várandós és kisgyerekes családot a szervezők. Dúlás programok is lesznek, több dúlatársam is előadásokat tart és beszélgetéseken vesz részt. A budapesti programokat kerületenkénti bontásban itt, a Dúla blogon is megtalálod, a vidéki és határon túli rendezvényekért pedig kattints a Nemzetközi Babahordozó Hét honlapjára!
Tovább olvasom »
Témák: Babahordozás, Dúla