A szülés körüli társadalombiztosítási ellátások és az anyasági támogatások szövevényes rendszerében nehéz eligazodni. Segítségül hívtam ezért Kiss-Márton Adrienn független munkaügyest, aki több mint 10 év munkaügyi és HR pozícióban töltött munka után kismamaként és anyaként is jól tájékozott ezen a területen. Összegyűjtöttem egy jó pár gyakran feltett kérdést, amikre Adrienn válaszolt. Az általa leírtak neked is segíthetnek eligazodni a GYES-GYED-CSED bermuda-háromszögében.
Megfázás, nátha, influenza várandósan – hiszen épp a “szezon” közepén vagyunk. Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy a várandósság idején az immunrendszer másképp működik. Azért, hogy a méhben fejlődő kisbabát az anyai szervezet befogadja, gyengítenie kell saját immunvédelmét. Emellett a várandósságra jellemző megnövekedett ösztrogénszint a nyálkahártyákat erőteljesebb működésére ösztönzi, és ez többek között az orrdugulás kellemetlen tünetét okozhatja.
Az őszi, téli és kora tavaszi hónapokban kismamaként sokféle nátha- és influenzavírussal találkozhatsz, ezért a legjobb, ha elkerülöd a zsúfolt helyeket (pl. bevásárlóközpontokat, tömegrendezvényeket), gyakrabban mosol kezet, illetve ha az immunrendszered többféle módon is erősíted.
A szoptatás körül rengeteg tévhit kering. Elég ha megnyitunk egy kismama fórumot mondjuk a Facebook-on, máris jönnek az egymásnak ellentmondó, szoptatással kapcsolatos kaotikus tanácsok. Rózsa Ibolya IBCLC szoptatási tanácsadó a munkája során nap mint nap találkozik ezzel a jelenséggel, jól ismeri a szoptatással kapcsolatos hiedelmeket, és most könyvet írt róla
címmel. A könyv elektronikus formában jelent meg, és bármilyen mobil eszközre letöltve olvasható. Nekem már megvan, gyakran lapozgatom, olvasgatom és használom dúlai munkám során. Jó szívvel ajánlom neked is, ha szoptatásra készülsz vagy már szoptatsz. (tovább…)
Az egyéni szülésfelkészítés és a szülésfelkészítő tanfolyamok dúlai munkám fontos részét jelentik. A szüléskísérés és a kismama masszázs mellett ezekkel segítem a hozzám forduló anyákat és családokat. Ezért is volt nagy öröm számomra, hogy “Interjú Lénárd Orsolyával a szülésre való felkészítés fontosságáról” címmel készített velem beszélgetést Schütz Gabriella, a Baba Magazin újságírója.
2008 óta dúla, hét éve foglalkozik szülésfelkészítéssel, folyamatosan képzi magát, hogy a hozzá forduló családokat a legjobb tudása szerint készíthesse fel a szülésre, születésre, és a kisbabával való együttlétre. Szülésfelkészítő oktatói képzést végzett, mindemellett pedig mentálhigiénés szakember, közgazdász és három gyermek édesanyja. Lénárd Orsolyával olyan fontos kérdéseket vitattunk meg, hogy miért fontos a szülésre felkészülni, és mit jelent ez a gyakorlatban?
Miért választottad hivatásodul a dúlaságot?
Három fiam született, és mindhárom szülés csodálatos és megerősítő élmény volt. Eredetileg némettanár és közgazdász vagyok, de szerettem volna a szülés-születés körül maradni, és a családoknak abban segíteni, hogy ők is szépnek és örömtelinek éljék meg a várandósságot, a szülést és a gyermekágyas időszakot. Nagy öröm látni, amikor egy édesanya rátalál a saját útjára, amit a kilenc hónap alatt bejár, és ami őt végül szép szülésélményhez juttatja. Nincsenek ugyanis mindenkire szabott, kész megoldások a várandósság hónapjaiban, és a szülőszobán sem. Különbözőek a családok, az anyák, különbözőek az igények is. Maguk tudják megtalálni a kérdéseikre a legjobb válaszokat. Jó ebben őket kísérni, és látni az alakulást, a változásokat. A legszebb dolog számomra, hogy dúlaként jelen lehetek kisbabák és ezzel együtt családok születésénél is. Nem ismerek ennél szebb hivatást. (tovább…)
A szülés előtti gátmasszázs kérdése egy olyan téma, amiről már jó rég szeretnék írni. Rengeteg eltérő véleménnyel és félreértéssel találkoztam szülésfelkészítő és dúlai munkám során, hogy hogyan is kell a gátmasszázst csinálni? Lássuk csak: tényleg hogyan is?
Király Katalin szülésznő korábban a Maternity Szülészeti és Nőgyógyásztai Magánklinikán dolgozott. Jelenleg szabadúszó, a Péterfy Sándor utcai kórházban és a Róbert Károly Magánkórház szülészetén kísér szüléseket. Ő beszél most szülésznői hivatásáról, tapasztalatairól és élményeiről.
Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást? Nálad ez hogyan történt?
Egészen kicsi koromtól foglalkoztatott a szülés és születés misztériuma. Nagy érdeklődéssel hallgattam, amikor az ismerősök meséltek a szüléseikről édesanyámnak. Volt egy olyan osztálytársam, akiről tudtam, hogy vákuum segítségével jött a világra, Őt mindig más szemmel néztem, csodabogárnak tartottam e-miatt.
A végső döntést akkor hoztam meg, amikor 1992-ben belopóztam a MÁV Kórház szülőszobájára, és megnéztem egy szülést. Lett is belőle nagy botrány, és egy életre szóló szerelem a szülésznői hivatás iránt. Az egészségügyi szakközépiskola után jelentkeztem a szülésznőképzőbe, amit 1998-ban kitűnő eredménnyel el is végeztem. Ebben az évben kezdtem dolgozni a Kútvölgyi kórház szülőszobáján. Tíz csodás évet töltöttem itt.
2008-ban nekem is megadatott, hogy átéljem a várandósság és szülés élményét: megszületett a kislányom. Nem volt háborítatlan és tökéletes a szülésem, mégis nagyon sokat kaptam ettől a megtapasztalástól. Sokszor megköszönöm neki, hogy megadta ezt nekem …. és azóta is rengeteg mindent. (tovább…)
A következő szüléstörténetet Sára küldte el a Dúla blog részére, köszönöm neki. :-) A Szent Imre Kórházban szült, és szülésekor minden úgy zajlott, ahogyan szerette volna. Ahogy kísérőlevelében írta, nem vágyott nagyon különleges vagy alternatív dolgokra, illetve nem ragaszkodott a gátvédelemhez, és dúlát sem akart segítségül hívni. A vajúdás és szülés órái csodás emlékként élnek benne azóta is, aminek az én dúla szívem csak örülni tud. :-)
Amikor elolvastam a pályázati felhívást, úgy gondoltam, az én történetem is olyan, ami megnyugtató lehet mások számára, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom. A szülés után azonnal úgy gondoltam, bármikor újrakezdeném, jöhet még pár gyerkőc. ☺ No de kezdjük az elején. Mindig úgy gondoltam, hogy a „szerencse lánya” vagyok. Az életemnek alig volt egy-két nehezebb időszaka, s ha mégis, azokkal is mindig volt, aki segített megbirkózni. Ezért, amikor 12 év együttlét, ebből 3 év házasság után a férjemmel úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy egy harmadik emberrel is megosszuk a boldogságunkat, nem gondoltam, hogy bármi baj történhet.
Dúlaképzést 2008-ban végeztem el, és felejthetetlen élmény volt a számomra. Már jó ideje, harmadik kisfiam megszületése után tudtam, hogy ebbe az irányba szeretnék elindulni, így nagy örömmel olvastam Békés Emőke sorait, hogy lesz dúlaképzés, készüljek, vár. Első körben a dúla motivációs tréning, majd másodjára a szakosító dúlatréning következik.
Aztán eljött a nap, a dúlaképzés napja, és izgatottan csöngettem be az akkor még működő Életkör képzési központba. A lányok nagy része már ott volt, a földön párnákon ültek, és kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek. Azután elkezdődött a nyitókör, a bemutatkozás, és dobogó szívvel, kipirult arccal mondtam el a magam dolgait, majd hallgattam a társaim beszámolóját. A következő napok is így teltek: érdekes gondolatok, gyakorlatok, meghitt beszélgetések, közös filmnézés és együtt-étkezések váltották egymást. Nagyon sokat beszélgettünk. (tovább…)
Nemrég arról írtak nekem édesanyák, hogy hogyan és miért kérték dúla segítségét a várandósságuk idején és a vajúdásukkor? Akkor kaptam Esztertől a most következő írást. Ő nem választott dúlát maga mellé. Ma már máshogy tenné. Olvasd el, miért?
Dúlakról először az egyetemen hallottam, pszichológus vagyok. De valamiért az a kép maradt meg bennem, hogy az otthonszülő anyák mellett segítenek a szüléskor. Eszembe sem jutott, milyen komoly támasz lehet nekem, ha mellettem van valaki, akiben bízom, aki tudja, min megyek át, de nem a családom tagja, tehát nem befolyásolja a folyamatot az a színes érzelmi kötelek, ami a családtagok között van.
Mert bizony, a szülész édesapám nagy segítség volt, amikor otthon egyedül vajúdtam. A párom dolgozott éjszaka, és a fájások között kellemesen elbeszélgettünk, illetve apu nézte az időt, és ő is indult velem a kórházba. Amikor viszont az események kellős közepén bemászkált az amúgy is túlzsúfolt szülőszobába, na, az már zavart!…
Így voltam édesanyámmal is, aki minden jóindulata ellenére megnehezítette kissé a helyzetet azzal, hogy nem hagy minket kettesben a párommal… Így – a velük hála Istennek jó kapcsolatban levő – dokimat kértem meg, hogy kedvesen tiltsa ki a szüleimet a szülőszobáról…
Természetesen nagyon hálás vagyok nekik, hogy mellettem akartak végig lenni, és a szívük teljes szeretetével próbáltak óvni.
(tovább…)
Apás szülés legyen, vagy apa maradjon inkább odakint? Esetleg a vajúdás alatt maradjon a szülőszobán, de a kitoláskor menjen inkább ki? Noémiék is átgondolták, hogyan szeretnék: apa kint várja meg a kisbaba születését. Az élet azután máshogy hozta, végig felesége mellett maradt.
A mi kislányunk a vártnál majdnem egy hónappal korábban érkezett, első kisbabaként. Alig néhány napja hagytam csak ott a munkahelyemet, hogy felkészüljek a nagy eseményre. Pihenni kellett volna, nagy volt a meleg is. De valami nem hagyott nyugodni, folyamatosan a kelengyelistát bújtam, szereztem be a hiányzó dolgokat. A kórházi holmi már régen össze volt készítve, csak be kellett dobálni a táskába.
