Apák Napja
Köszöntünk minden édesapát és nagyapát ezen a szép napon! Az Apák Napjának még nincs túl nagy hagyománya nálunk, pedig milyen fontos az édesanyák mellett az édesapákat is megünnepelni.
Egy csodaszép videót hoztam ez alkalomból, remélem, nektek is tetszeni fog!
A Dúla blogon is több apákról és apáknak szóló írást találhatsz. Kattints ide, és olvasd el őket!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Csodaszép szülések: Várva várt „Kismuci”
Köszönöm az eddig érkezett szép szüléstörténeteket, amik a Dúla blog pályázatra érkeztek – hétről hétre válogatok majd közülük. Kezdjük is a sort Veronika csodaszép szülésével!
Ellentétben a legtöbb szülővel, mi a férjemmel már korábban elhatároztuk, nem akarjuk tudni leendő babánk nemét. Végül ez a döntés adott egy plusz varázst a várakozásnak, amit aztán rengeteg magyarázkodás követett. „De hát milyen színű ruhát vesztek neki?” és „De hát milyen színű lesz a babaszoba?” – hangoztak el az elítélő és felháborodott kérdések. Sosem értettem, miért nem lehet ezt megérteni, hogy mi ezt választottuk. Akkor is sejtettem, hogy kisbabánk nem fog megszólni minket, mert nem csak babarózsaszín vagy babakék ruhája van, és a szobája sem pompázik ugyanezekben a színekben.
A várakozás varázslatos időszak volt mindkettőnk életében. Szép nagy pocakot szerettem volna, és meg is kaptam, már pár hónap elteltével mindenki észrevette, hogy állapotos vagyok. Az idő hamar elrepült, közeledett a kiírt időpont. Kint 35 fokos meleg, július, nyár közepe. Elérkezett a 40. hét is, majd elindult a 41. Még mindig semmi.
Az idő lelassult, szinte vánszorgott ezekben a napokban. A tikkasztó hőség, a plusz 15 kiló nem könnyítette meg az életem, ekkor értettem meg, milyen nehéz lehet azoknak az élet, akik tényleg sok plusz kilót cipelnek magukon. A szülésznőm, Zsuzsa már az első perctől gondoskodott rólam, mindenben segített, tanácsot adott, így végig egy kellemes biztonságérzet uralkodott rajtam, tudtam, hogy jó kezekben vagyok. Nem tudom, sokakban miért jelenik meg a félelem, én valahogy ezt nem éreztem. Édesanyámmal sokszor beszélgettünk a szülésről. Ő mindig azt mondta: „Fájni fog, de ennek a fájdalomnak van értelme!”
Amikor már csak 2-3 hét választott el attól, hogy végre szemtől szembe találkozzunk Kismucival (mert így neveztük őt végig), hirtelen úgy éreztem, még rengeteg dolgot kell addig elintézni, és talán még mindig elfelejtettünk valamit megvenni. Aztán amikor már 2 nappal túlhordtam őt, akkor már nem nagyon érdekelt, mit felejtettünk el, inkább most már azt mondtam: „Vágjunk bele!” Nem kellett szerencsére már sokáig várni.
Először jósló fájásaim voltak két napig, amire először azt hittem, ezek már azok… Majd Zsuzsa közölte a telefonban, hogy ez még semmiség, de nyugalom, a héten már biztosan kibújik a baba. Hát, én már tűkön ültem, és egyre kíváncsibb voltam, vajon milyenek lesznek az igazi fájások. Bevallom, kicsit tartottam tőlük, mert a jóslóak elég kellemetlenek voltak.
Aztán eljött a szerda reggel, amikor valami megváltozott. Egyszer csak máshogy éreztem ezeket a különös „fájásokat”. Azért írom idézőjelbe, mert nekem ezek már nem is igazán fájtak, inkább egy fajta kellemetlen görcsbe rándulást éreztem odalenn minden alkalommal. Zsuzsa még mindig biztatott, nyugodtan üljek be a kádba, majd beszélünk. Így is tettem. A görcsök jöttek, egyre sűrűsödtek, és egyre nagyobb kiterjedésben éreztem őket.
Férjem éppen dolgozott, anyukám volt akkor otthon velem. Megjegyzem, ő volt az utolsó, aki ebben az állapotban látni akart, de nem volt szegénynek választása. Idegességében ötször átrendezte a lakást, majd négy-öt alkalommal kitakarította a konyhát. Én mindig csak biztattam, hogy nem vészes a helyzet, nyugodjon meg! Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy már alig van szusszanásom, és már jön is a következő. Felhívtam Zsuzsát, akihez este fél 8-ra mentünk volna vizsgálatra. Közölte a várva várt hírt: Indulhatunk!
Bátyám és sógornőm gyorsan értünk jöttek, ahogy előre megbeszéltük. Ahogy a nagy könyvben meg van írva, felöltözés és összekészülés után puccs, elfolyt a magzatvíz. Szegény sógornőm, Évi kocsija bánta a helyzetet, mert bizony az úton rendesen felavattam az első ülést. Nem baj, fel lett szentelve. :-)
Mikor beértünk a Szent Imre Kórházba, már a férjem ott toporgott az ajtóban. Az egyre sűrű fájások miatt nem ment egy szuszra a felmenetel, kicsit néha lemaradtam, a többieket előre parancsoltam. Zsuzsa boldogan várt, majd meg is vizsgált és kiderült, 1-2 centiméterre van már csak a kicsi feje.
El se hittem, hogy már itt tartunk! Bekerültünk az alternatív szobába, amit előre kinéztem magamnak. Kellemes fény, franciaágy, kád, illatok. A szülésnél a sógornőm volt velem. Ezt se sokan értették meg, de mi a férjemmel közösen döntöttünk úgy, hogy ő majd akkor szalad be, amikor már kint van a baba. Szemérmes vagyok ebből a szempontból, tudom, hogy így is velem volt minden egyes másodpercben. Főleg azért is, mert miközben világra hoztam a kisbabánkat, az ő zenéje szólt a lejátszóból – merthogy komolyzenész. Már el is következett a kitolási szakasz! Zsuzsa arra biztatott, engedjem el magam, engedjem útjára kisbabánkat. Így is tettem. Ekkor már csak arra koncentráltam, tudjak annyit nyomni, amennyit kell. Már amikor azt éreztem, hogy szétfeszülök odalenn, egyszer csak éreztem, hogy kibújt a fejecskéje. Guggolva, az ágynak támaszkodva, majd állva és ismét guggolva szültem meg a kisbabánkat, aki hangos sírással köszöntött minket.
„Na mi lett?” – kérdezte Zsuzsa. Az első pillantásom a babánk lába közé esett. „Fiú!” – örömködtem. :-) Benedek baba megérkezett, aki nagy hanggal közhírré tette, hogy a világon van. Férjem gyorsan be is jött, majd együtt töltöttük hármasban az első közös két óránkat, mint egy igazi család. Kisfiam ahogy azt kell, először lekakilt, majd gyönyörűen szopizott egy órát. Férjem karjában aludt el, amitől mindketten rendesen meghatódtunk, és ez a meghatottság azóta is tart, 10 hónapja.
Ennél szebb szülést kívánni sem lehet, amilyen nekem volt! Szerintem sok múlik a hozzáálláson, a segítőkön, és az ember optimizmusán. Én a legjobb szülésznőt kaptam, és a legszebb környezetet hozzá. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy amikor erre a napra visszagondolok, valami felejthetetlenül pozitív élmény tér vissza minden alkalommal.
Olvass még több csodaszép szüléstörténetet a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
A szülés közeledtére utaló jelek
Szeretünk előre tervezni. Bár tisztában vagyunk vele, hogy a jövő nagyrészt kiszámíthatatlan, a határidőnaplónk mégis némi biztonságérzetet ad, és azt az illúziót, hogy magunk irányíthatjuk az életünk eseményeit. Hiszen megterveztem, hogy ekkor és ekkor, ez és ez fog történni. Ezt a napot ezzel fogom tölteni, azt a napot pedig amarra szánom rá. Ez kis dolgokban működik, de persze az igazán nagy dolgokat nem lehet előre megtervezni. Ilyen a gyermek születése is. Hogy melyik lesz a nagy nap, azt nem lehet előre megmondani – de bizonyos jelek utalhatnak a szülés közeledtére.
Mennyire bízhatunk a szülés kiírt időpontjában? Egyáltalán hogyan számolják ezt ki?
A kiírt terminus csak hozzávetőlegesen tájékoztat arról, hogy mikor várható a szülés megindulása. A kisbabák nagy része ugyanis nem azon a napon születik meg, ami a várandós kiskönyvben áll. Alapvetően az utolsó menstruáció első napjához képest határozzák meg a szülés várható időpontját (utolsó menstruáció első napja +7 nap, -3 hónap), majd a korai ultrahangfelvételek ismeretében ezt módosítják is.
Mikor beszélünk koraszülésről? Milyen jelei lehetnek a koraszülésnek, mire kell odafigyelniük a kismamáknak és mi a teendő, ha ilyen jeleket észlelnek?
A betöltött 37. hét előtt született babák esetében beszélünk koraszülésről. Ilyenkor a vajúdás hasonlóan indul, mint más szüléseknél: burokrepedéssel vagy fájásokkal, esetleg vérzéssel. Ha a kismama ezeket a tüneteket idő előtt (betöltött 37. hét előtt) tapasztalja, sürgősen vegye fel a kapcsolatot a várandósgondozást végző orvosával, választott szülésznőjével vagy a kórházzal.
Mit kell tudni a jóslófájásokról?
Jóslófájásokat a legtöbb kismama érez a szülés előtti hetekben. A méh nem fájdalmas összehúzódásai ezek, amelyek a szülésre készítik elő a méhizomzatot. Az igazi fájásoktól még az is megkülönbözteti őket, hogy rendszertelenek, és ahogy jönnek, úgy el is múlnak.
A terhesség alatt a várandósok azon izgulnak, hogy nehogy idő előtt meginduljon a szülés, majd a 37. hét után már minden nap azzal ébrednek: na, ma szülök már végre? Milyen egyéb jelei lehetnek a közelgő vajúdásnak?
Számos testi és lelki jel utalhat arra, hogy közeleg a várva várt nagy nap. A szülés előtt álló édesanyák “fészekrakási ösztöne” gyakran megmutatkozik, jönnek-mennek, pakolnak, rendezkednek, és sokan befelé-fordulóvá is válnak. Emellett a test is készül a hatalmas változásra: jóslófájások, a távozó nyákdugó (ez akár napokkal a vajúdás megindulása előtt is), hasmenés és hányás is jelezhetik a kisbaba érkezését. A tünetekről részletesen a Dúla blog egy másik cikkében ide kattintva olvashatsz.
Sok kismama legnagyobb félelme, hogy nem fogja észrevenni, hogy megindult a szülés. Honnan lehet tudni, hogy megindult, és mikor kell kórházba indulni?
A vajúdás korai szakaszában talán lehetnek a kismamáknak még kétségeik, hogy valóban elindult-e a vajúdás. Ez nem baj, hiszen nem kell az első jelre a kórházba sietni. Jót tesz ilyenkor egy kényeztető meleg fürdő vagy a párjuk által végzett masszázs, és ha a jelek és érzések időközben egyértelművé válnak, azaz a kontrakciók rendszeressé és egyre erősebbek lesznek, vagy elfolyik a magzatvíz, akkor irány a szülészet! Mindezeket felülírja persze a kismama biztonságérzete: ha otthon már nyugtalan és mehetnékje támad, akkor mindenképpen indulni kell.
Mit kell tudni a túlhordásról?
Ha az édesanya eléri a szülés előre kiszámított időpontját, és a kisbaba még nem született meg, terminustúllépésről beszélünk. Ez azonban nem jelent feltétlenül valós túlhordást, hiszen a magzat fogantatásának időpontját nem lehet napra pontosan kiszámolni. Terminustúllépés esetén fokozottan figyelnek a kisbaba állapotára (ctg, ultrahang, flowmetria). Kórházanként változik, hogy mennyi időt engedélyeznek a szülés spontán beindulásának, illetve hogy mikor fogy el a türelem, és indítják be mesterségesen a vajúdást. Azt szoktam javasolni az édesanyáknak, hogy mindenképpen jó előre beszéljék meg orvosukkal, hogy ő hogyan jár el terminustúllépés esetén, és mennyi türelmi idő szokásos az adott szülészeti intézményben.
Lehet-e, szabad-e „siettetni” bárhogyan a babát?
A természetesség híveként, és a kisbabák személyiségét és egyéniségét tisztelve és szem előtt tartva semmiképp sem javasolom a siettetést. Mindennek megvan a maga ideje, így az elengedésnek és az elindulásnak, illetve a szülésnek és a születésnek is. Az édesanya és a kisbaba szervezetének összjátéka határozza meg – egy máig nem teljesen tisztázott mechanizmuson keresztül –, hogy mikor indul meg a szülés. Mindannyiunk életére és viselkedésére nagy befolyással van születésünk mintázata, ezért ha valamilyen sürgető orvosi indok nem áll fenn, hagyjuk a babát saját ritmusában és tempójában haladni és megszületni.
Igaz-e, hogy a szexuális együttlét megindíthatja a szülést a terhesség legvége felé? Van-e egyéb tevékenység, ami hasonló hatású?
Igaz, ez a módszer a szülésmegindítás kellemes módja lehet. :-) Az ondófolyadékban található prosztaglandin hormon ugyanis elindíthatja a vajúdást, persze csak ha a baba és a mama szervezete kész a szülésre. Hasznosak még a szülésre és a kisbabára való lelki ráhangolódás technikái: a relaxáció, egy jó beszélgetés vagy egy lazító masszázs. Ha az édesanya megnyugszik, és esetleges félelmeit félre tudja tenni, sokat tett a szülés megindulásáért.
Ha egy szülés előtt álló anya úgy érezi, már valódi kontrakciói vannak, lehet-e még enni, inni?
Persze, sőt, kifejezetten ajánlom is ilyenkor az édesanyáknak az evés-ivást és a pihenést. A vajúdás korai szakaszában kimondottan fontos az erőgyűjtés. Azután később is oda kell figyelni arra, hogy az édesanya elegendő folyadékhoz és energiához jusson, hiszen a vajúdás és szülés rengeteg erőt kíván. Szerencsére ma már egyre kevesebb olyan szülészeti intézmény van, ahol ne engednék az anyákat inni, és csokit vagy szőlőcukrot enni.
Olvass további cikkeket a vajúdásról a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Szép Szüléstörténet Pályázat
Későn bújtam ágyba, éjfél is elmúlt már, kényelmetlen is volt már bárhogy is feküdnöm, hosszas vackolódás után szunnyadtam el, hogy aztán egy éles derékból a hasam aljáig sugárzó valamire ébredjek… Megörültem neki. Pontosan tudtam, hogy ez már AZ. Elkezdődött. (Gabi teljes történetét ide kattintva olvashatod el.)
Szereted a szép szüléstörténeteket, és szívesen olvasod a kismamatársak beszámolóját a vajúdásról? Ugye jól emlékszel még az első percre, amikor újszülött kisbabádat először megpillantottad, majd karjaidba vetted? Felejthetetlen órák és pillanatok ezek…
Oszd meg velünk vajúdásod és szülésed történéseit! Pozitív kicsengésű, szép szüléstörténeteket várok – akár a szülészeti intézmény és az orvos vagy szülésznő nevének feltüntetésével. Az írásodnak adj címet, és mellékelj egy fényképet, ahol kisbabád arca jól látszik. Ha több gyermeked van, több történetet is küldhetsz, ezzel is növelve a nyerési esélyedet.
Öt kategóriában várom a szüléstörténeteket:
- Természetes, hüvelyi szülés
- Császármetszés (tervezett és nem tervezett császármetszés)
- Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC)
- Ikres szülés
- Dúlás szülés
Küldd el az írásodat, és hogy melyik kategóriába szánod 2013. június 30-ig a dula{kukac}lenardorsi{pont}hu e-mail címre!
A beküldött történetek közül hétről hétre válogatok majd a Dúla blog szüléstörténetei közé. A játékon való részvétellel hozzájárulsz ahhoz, hogy e-mail címed bekerüljön a Dúla blog adatbázisába, és hogy a későbbiekben hírlevelet küldhessek az e-mail címedre. (A hírlevelekről bármikor le tudsz iratkozni a levél végén található linkre kattintva.)
Sorsolás: 2013. július 1-én
Mit nyerhetsz?
Egy FŐDÍJ és 17 értékes nyeremény várja szüléstörténet-író gazdáját. Az összes szép szüléstörténetet beküldő között tehát 18 nyertest sorsolok július 1-én, akik a következő a babának vagy mamának is kellemes és hasznos dolgokkal lesznek gazdagabbak:
Kattints a képekre, hogy még jobban látsszon minden egyes ajándék!
A Szép Szüléstörténet Pályázat partnerei:
Részvételi lehetőség 1 fő részére egy szabadon választott Zelleitündi főzőtanfolyamon
Napjaink szédült, rohanó világában gyakran gondoljuk azt, nincs idő az egészséges táplálkozásra. Egyszerű ételekkel, könnyen elkészíthető receptekkel azonban ez nem lehetetlen! Zellei Tündi főzőestjein a kezdő és a profi konyhatündérek egészséges, cukormentes és szénhidrátcsökkentett ételek elkészítését tanulhatják meg.
A Mamami Bolt fogzáskönnyítő borostyánlánca és egy Pop-in exkluzív mintás pelenkája
A MAMAMI BOLT tulajdonosa kisgyermekes házaspár. Vallják, hogy akkor nevelhetünk boldog, a világ iránt bizalommal viseltető, abban kitűnően navigáló gyermeket, ha a folyamatosan változó elemi igényeit kielégítjük. Személyes tapasztalatuk és elhivatottságuk a garancia arra, hogy vevőik nem csak egy babaápolási termékkel, hanem egy, a mindennapjaikat segítő és szebbé tevő eszközzel, és az ahhoz tartozó szakszerű tanácsadással gazdagabban lépnek ki boltjuk ajtaján.
2 alkalmas szüléselőkészítő mélyrelaxáció óra Kuharcsik Réka hipnoterapeuta felajánlásában
A 40 perces relaxáció segíti a békés vajúdás és a gyengéd szülés lehetőségét. Nagyon szép, megnyugtató, mély élmény, ami emeli a szülés körüli időszak érzelmi minőségét is.
Az Aledi babák természetes alapanyagokból, egyszemélyes kis műhelyben készült, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által zsűrizett kézműves játékbabák. Minden baba egyedi. Ami közös bennük: a saját tervezés, a sok kézimunka, és a kedves, mosolygós arc.
Kaláka együttes 2 darabos CD csomagja a Madáretető és Kaláka Válogatás című albumokkal
A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, “szív-némaságra” született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti “eredeti dallamot”. (Kányádi Sándor gondolata a Kaláka együttesről)
70 perces kényeztető-illóolajos kismama vagy női masszázsra szóló utalvány, amely az én ajándékom
“A kismama masszázs végzésekor a test energiavonalai mentén finom, lágy ringó mozdulatokkal nyomást gyakorlok a láb, a derék, a hát és a nyak területére, hogy az igénybe vett testrészek megkönnyebbüljenek, ellazuljanak és felfrissüljenek. Aromaterápiás illóolajok segítségével lágy, simító mozdulatokkal masszírozok, ami segít a feszültségek oldásában, és a megterhelt testrészek ellazulásában.”
A Maminbaba – Hordozós latin fitness egy igazán szórakoztató, aktív, csinosító mozgásforma várandós és kisbabás anyukáknak tüzes latin zenére. A „kinti” babák ezalatt saját vagy kölcsönzött hordozó eszközökben, anyukájukra kötve ringatóznak a latin ritmusokra, a még pocakban lévők pedig bizonyára örömmámorban úsznak. Gyógytornász-hordozási tanácsadó ajánlásával.
Vida Ági kisgyermeket nevelő édesanyáknak írt új könyve, Üzletanyu Születik címmel
Vida Ági új könyve azoknak az anyáknak segít, akik nem tudnak, vagy nem szeretnének visszamenni a munkahelyükre a gyermekvállalást követően. Bemutatja, milyen módszerekkel indíthat egy nő vállalkozást otthonról, a gyerekek mellől, elsősorban az internet segítségével. Megmutatja azt az utat, amit maga is bejárt az elmúlt években, ahogyan felépítette a saját vállalkozását és megosztja tapasztalatait, amiket eddig több száz ügyfelével való közös munkája során szerzett.
Panyi Zsuzsi iparművész üveg-designer divatos anya-lánya gyűrűszettje
Panyi Zsuzsi így vall az üvegékszereiről: “A szépség maga a személyiség és ez mindenkiben benne van. Egy ékszerben és kiegészítőben fontos, hogy ne vonja el a figyelmet a nőről. Szinte ne is ékszer legyen, hanem testrész, hiszen egy ilyen egyedi darab akkor válik élővé, amikor a tulajdonosa felveszi és a személyisége elkezd ragyogni. Ha egy ember jól érzi magát a bőrében és boldog, akkor nyitott a szépre, fontos, hogy harmonikus tárgyak vegyék körül és ettől még boldogabb lesz. Ez egy örök körforgás, ez egy csoda.”
“Az Illóolajok.hu weboldalon az aromaterápia alapjaival, az otthoni, biztonságos illóolaj használattal ismertetjük meg a természetes gyógymódok iránt érdeklődőket. Kizárólag kiváló minőségű olajokat, keverékeket és aromaterápiás kiegészítőket forgalmazunk. Felkutatjuk a legjobb aromaterapeuták otthon, házilag is kikeverhető, felhasználható receptjeit a leggyakrabban előforduló testi-lelki problémákra.”
“Ékszereimmel szeretném kifejezni mindazt az értéket, amit egy nő képvisel, miközben annyi területen kell helytállnia. Sokféle stílusban alkotok, egyedi megrendelésre is, hogy ne kelljen sok időt szánnod a keresgélésre. A gyöngyfűzést ki is próbálhatod, ha szükséged van egy kis kikapcsolódásra a baba mellett – akár online is.”
Kövi Szabolcs meditatív, relaxációs zenék szerzője és előadója. Zenéi kiválóan használhatóak kisbabák, gyermekek, vagy felnőttek nyugtatására, altatására, ill. relaxációhoz, meditációhoz. Lemezei a kismamák visszajelzései alapján a csecsemők elalvásában is hathatós segítséget jelentenek.
A Babahami által felajánlott szabadon választható Teething Bling fogzós ékszer
“Amikor a babának jön a foga és egész nap a karodba kívánkozik, jól jön egy segítség, ami lefoglalja, szórakoztatja a babát. A fogzós ékszereinket a mamáknak terveztük, de figyelembe vettük, hogy a babák számára is izgalmasak és biztonságosak legyenek. A Teething Blingek plasztikus anyagú orvosi szilikonból készülnek, leoldható kapoccsal.”
Családi ebéd 4 fő részére a dobogókői Walden Hotelban (italfogyasztás nélkül)
“A Walden Hotel a Pilis-hegység szívében, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, a fővárostól karnyújtásnyira található. Ha szeretne kirándulni és feltöltődni a Pilis csalogató csendjében, vagy méltóképpen megünnepelni családi ünnepeit, jöjjön el hozzánk és bízza ránk a megvalósításhoz szükséges feladatokat. Szállodánk páratlan környezete és kialakítása tökéletes kikapcsolódási, pihenési és továbbképzési lehetőséget kínál az ide látogatók számára.”
“Nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós baba – a hordozás pontosan ezt adja meg a számodra. A HORDOZÓKENDŐ ideális babahordozó eszköz, mely sokoldalúan használható újszülött kortól a gyermek 4 éves koráig elöl- csípőn- és háton hordozásra.”
Ledanna finom hímzéssel díszített gyönyörűséges várandós babája
“A várandós babáim ötlete akkor született, amikor a kislányom, Rozi még a pocakomban volt. A pocakos babákkal általában kismamákat szoktak meglepni hozzátartozók, barátok, de van aki gyermekáldásra várva vesz magának egyet, megint mások már gyermekük születése után, szép emlékeket őrizve vásárolnak ilyen babát.”
A 2004-ben alapított Jaffa Kiadó fiatal, dinamikusan fejlődő cég, amely mára a húsz legjelentősebb magyar könyvkiadó közé sorolható. A Jaffa tevékenységének középpontjában a tényirodalmi (főként a szüléssel és az egészséges táplálkozással kapcsolatos, illetve a pszichológiai, a gender studies és a történelmi témájú) kötetek és a jó minőségű bestsellerek megjelentetése áll, de fontos számukra, hogy szépirodalmi művek és művészeti könyvek is helyet kapjanak a kiadványok között.
FŐDÍJKÉNT pedig az összes Szép szüléstörténet író között kisorsolok egy családi- és babafotózást illetve videókészítést a Születésvideo stúdiójában. A kb. két órás képalkotás különböző kellékekkel és beállításokkal történik, a nyertes 10-15 db retusált képet kap nagy felbontású, letölthető fájlként és egy néhány perces családi videót DVD-n vagy külső meghajtón. A képek készülhetnek a Születésvideo budakalászi stúdiójában, vagy a megrendelő otthonában és/vagy külső helyszíneken.
A nyeremény felajánlója Bán Lilla filmrendező, operatőr, nem mellesleg két gyermek édesanyja és kétszeres taichi-világbajnok.
Írásra fel! Szeretettel várom szép szüléstörténetedet.
A Dúla blog eddigi szüléstörténeteiért kattints ide!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Születés Hete a Békés Dúlakörben
Mi, a Békés Dúlakör dúlái színes, érdekes programokkal, meleg szívvel, segítő szándékkal, hozzáértő támogatással várunk mindenkit, aki ellátogat rendezvényünkre 2013. május 9-12. között!
Idei rendezvényünkön szeretnénk kiemelt figyelmet fordítani annak, hogy mit is jelent a biztonság, a méltó és örömteli szülés-születés, és végül, de nem utolsó sorban az apáknak! Idén először nagy szeretettel hívjuk, és várjuk a siket és nagyothalló várandós anyákat és párokat, illetve a gyermeket csak tervező siket és nagyothalló fiatalokat is. Fontosnak tartjuk, hogy a nálunk elhangzott információk hozzájuk is eljussanak. A rendezvény ideje alatt a Medilearn Akadémia jóvoltából és támogatásával jelnyelvi tolmács segíti a kommunikációt.
A négy nap folyamán illetve a programok közötti szünetekben, lehetőséged lesz kérdésekkel fordulni hozzánk, és mi a legjobb tudásuk szerint segítségedre leszünk. Teával, süteménnyel és más finomságokkal vár majd háziasszonyunk. Programjaink várandósoknak, leendő és gyakorló szülőknek, nagyszülőknek szólnak, ezért kérünk benneteket, hogy az előadások zavartalansága érdekében gyermek nélkül érkezzetek! A kisgyermekesek számára külön programmal készülünk.
A programjainkon való részvétel díjtalan, de szívesen fogadjuk hozzájárulásotokat, mellyel lehetőséget adtok ahhoz, hogy a Békés Dúlakör a jövőben is fenntarthassa hagyományos részvételét a Születés Hete rendezvénysorozaton, valamint ahhoz, hogy év közben is legyen lehetőségünk színvonalas és érdeklődésre számot tartó előadások megtartására.
A rendezvény helyszínének korlátozott befogadóképessége okán a részvételhez előzetes jelentkezés szükséges. A jelentkezés során kérjük add meg, a kiválasztott program címét, nevedet és telefonszámodat, és kérünk, ha előre látod hogy nem fogsz tudni a programon részt venni, feltétlen jelezd ezt nekünk! Köszönjük, hogy evvel megtisztelsz minket, és kérésünket komolyan veszed! Regisztráció itt: bekesszuleteshet@gmail.com
PROGRAMJAINK:
2013. május 9. csütörtök
10:00-12:00 Ismerkedés dúlákkal kisgyerekeseknek, hordozókendő gyakorlati alkalmazása
Ki az? Ki nem? Hol? Hogyan? Miért? Mikor? Mettől? Meddig? Kinek? – kérdések és válaszok a dúla által nyújtott támogatás lehetőségeiről és határairól. Ha nincs kire bíznod kisgyermeked, de többet szeretnél tudni a dúlaságról, gyere a délelőtti alkalmakra, mert ezekre nyugodtan magaddal hozhatod őt is! Ezen a délelőttön Gönczi Zsuzsanna hordozási tanácsadó bemutatója teszi színesebbé a programot. Kérlek jelentkezz be a programra itt: bekesszuleteshet@gmail.com, a program címének feltüntetésével!
Békés Dúlakör dúlái, Gönczi Zsuzsanna
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Tranzit Art Cafe, Bukarest és Ulászló utca sarok
15:00-tól Ismerkedés dúlákkal
Békés Dúlakör dúlái
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
16:45 Amit mindenképpen jó tudni a gyermekágyról
Beszélgetés a szülés utáni időszak legfontosabb kérdéseiről, és arról, hogy miben segíthet ilyenkor a dúla.
Pintér Ilona, masszőr, dúla
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
18:00 “Túl kicsi még, mit kezdjek vele?” – Az apa gyerek kapcsolat kezdeteiről
Az apa gyerek kapcsolat nem a baba megszületésével kezdődik. De vajon mikortól? Talán akkor, amikor a férfi először gondol arra, hogy gyermeket szeretne? Vagy talán akkor, amikor kezét párja pocakjára helyezve először megérzi, hogy megmozdul a baba? Esetleg akkor, amikor az újszülöttet a karjaiba helyezik? Sokan, sokféle élményről számolnak be. Személyes tapasztalatokról, gondolatokról, tudományos vizsgálatok eredményeiről beszélgetünk
Andrek Andrea, pszichológus
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
2013. május 10. péntek
10:00-12:00 Ismerkedés dúlákkal kisgyerekeseknek, Ringató Zsigmond Ildikóval
Ki az? Ki nem? Hol? Hogyan? Miért? Mikor? Mettől? Meddig? Kinek? – kérdések és válaszok a dúla által nyújtott támogatás lehetőségeiről és határairól. Ha nincs kire bíznod kisgyermeked, de többet szeretnél tudni a dúlaságról, gyere a délelőtti alkalmakra, mert ezekre nyugodtan magaddal hozhatod őt isSőt, pénteken Ringató foglalkozással is várunk Titeket! Kérlek jelentkezz be a programra itt: bekesszuleteshet@gmail.com, a program címének feltüntetésével!
Békés Dúlakör dúlái, Zsigmond Ildikó
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker . Kanizsai , Bukarest , Hamzsabégi utcák által határolt zárt park
14:00 A sikeres szoptatás titkai
Miért fontos az igény szerinti szoptatás? Hogyan lehet megvalósítani? Mik a leggyakoribb buktatók, és hogyan lehet megoldani őket? Ezekre a kérdésekre kielégítő, megnyugtató és praktikus válaszokat kaphatsz az előadáson.
Morvay Réka, IBCLC szoptatási tanácsadó
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
17:00 A szülők kompetenciája
Beszélgessünk együtt a szülőket a szülés időszakában megillető jogokról! Fontos tudnotok, hogy nem lesz szó munkajogi és társadalombiztosítási kérdésekről, de reményeink szerint a szülői kompetencia kapcsán bennetek felmerülő kérdésekre választ tudunk adni.
Csehi Ilona, ügyvéd
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
18:30 Tervezhető a szülés?
Kell-e, lehet-e tervezni a szülést? Mi az amit igen és mi az amit nem ! Ezzel kapcsolatban olyan osztja meg Veled tapasztalatait Békés Emőke, olyan nézőpontból, amire talán eddig nem is gondoltál.
Békés Emőke, gyógypedagógus, pszichopedagógus, dúla
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
2013. május 11. szombat
09:30 Születés jelkép: Napindító kézműves foglalkozás
Tulipán. Egy egyszerű, de mégis a női teljességet szimbolizáló tavaszi virág. Alakjának változása a női életszakasz ritmusát, ennek változásait követi. Szirmai óvnak, védnek, hordoznak, és aztán kitartó virágzásuk fáradtságában elernyedve, hullanak le a virágról. “Fesd meg” Te is nőiséged tulipánját, várandósságod, legszebb és legteljesebb valóságában.
ELŐADÓ: Bagó Zoltánné Natália Dúla, Népi játék és kismesterségek oktatója
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
10:30 A várandósság lelki aspektusai, stresszoldó technikák
Sokan hisszük, hogy a várandósság, a fogantatás pillanata “csak” egy állapot, és majd ha kijön a baba, no majd akkor kell vele lélekben igazán törődni…. vajon tényleg így van ez? Fontos-e a babának, hogy várták-e őt, és hogy fiúnak vagy lánynak várták-e? Fontos-e az, hogy kapcsolódjunk vele? Érez-e bennünket? Ez az előadás erről szól, illetve néhány fontos stresszoldó technika is terítékre kerül. Sőt, ha időnkbe belefér, egy kapcsolatfelvételi relaxációt is csinálunk a babáddal… Gyere, szeretettel várunk!
Ferenczi Anikó
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
12:15 Hogyan és mivel segíthet a dúla a szülőszobán – avagy mit rejt a dúlatáska?
Ízelítő a dúlák és bábák eszköztárából, illatos bemutató a módszerekről, készítményekről, melyek támogatják a vajúdás, a szülés és a gyermekágy természetes folyamatát és segítik a kisbaba legtermészetesebb fogadtatását.
Aromaterápiáról, homeopátiáról, masszázsról, borogatásokról a gyakorlatban, a mamák és babák kényeztetésére a szülésen innen és túl is.
Szonda Györgyi, Szülésznő, szülésfelkészítő és szüléskísérő dúla,
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
13:30 Az aranyóra – azaz a szülés/megszületés utáni első órák jelentősége
Miben rejlik az aranyóra jelentősége? Mit érez, és mire vágyik egy újszülött? Mi az, amit mi szülők tehetünk a kisbabánkért, és egyben magunkért az első órákban? Sok izgalmas kérdést fogunk körüljárni ebben az interaktív beszélgetésben, érinteni fogjuk a korai bőr- és szőrkontaktus, a köldökellátás, az első szoptatás és a korai kötődés témaköreit is. Szeretettel várunk!
Sárdi Annamária, szülésfelkészítő és szüléskísérő dúla
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
14:45 Kötődő nevelés
Mit takar a fogalom? Honnan ered, milyen elméleti alapokból táplálkozik? Hogyan működik a gyakorlatban? Mik a lehetséges hatásai a gyermekekre és a szülőkre? Milyen érvek szólnak mellette, illetve ellene? Az egy órás előadás alatt ezeket a kérdéseket járjuk körül.
ELŐADÓ: Keszthelyi Viktória pszichológus, dúla
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
16:30 Kinek mit jelent a biztonság? – kerekasztal beszélgetés érintettekkel, meghívott szakértőkkel
Kérlek jelentkezz be a programra itt: bekesszuleteshet@gmail.com, a program címének feltüntetésével!
Azzal minden szülés körüli segítő egyetért, hogy a szülés legyen biztonságos, és egészséges anya és kisbaba hagyja el a kórházat. De vajon kinek mit jelent a biztonság? Mitől érzik magukat biztonságban a szülők és a kisbaba és mi az, ami az orvos, szülésznő vagy a dúla biztonságérzetét növeli ? Az egymásra ható különböző motivációkról beszélgetünk meghívott vendégeinkkel.
Vendégeink:
Dr. Siklós Pál – a Szent István kórház szülészeti osztályának vezető főorvosa
Dr. Domokos Tamás – a Péterfy S. utcai Kórház szülész-nőgyógyász orvosa
Csűrös Erzsébet – a Szent István Kórház szülészeti osztályának vezető szülésznője
Gyurkovics Katalin – a Dél-Pesti Kórház szülészeti osztályának szülésznője
Lénárd Orsolya – a Békés Dúlakör dúlája
és szülők.
A kerekasztal beszélgetés moderátora:
Békés Emőke – szülésfelkészítő és szüléskísérő dúla, a Békés Dúlakör vezetője
HELYSZÍN: Budapest, Szent Margit Gimnázium, XI.ker.Villányi út 5-7. Apor Vilmos terem
19:00 Szülésre való felkészülés Kriston intim tornával, és tévhitek eloszlatása
Mai szemérmes világunkban a szülésre való felkészülés témájában kevés szó esik arról, hogy a szülésre ott is szükséges felkészülni, ahol az megtörténik. Ez a felkészülés nem csupán lelki, hanem fizikális felkészülést is jelent, melynek hatására jelentősen mérsékelhetők, és akár el is kerülhetők a szülés hatására bekövetkező gátsérülések. Az előadásban szó esik a köztudatban keringő tévhitekről, hiedelmekről és ezek eloszlatásáról is. Ezen kívül szó lesz még a test és lélek kapcsolatáról. Arról, hogy a vajúdás és a szülés folyamatát milyen lelki tényezők befolyásolhatják, gátolhatják, vagy épp lendíthetik előre.
Lusker Henriett, dúla, Kriston intim torna tréner
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
2013. május 12.
10:00 „Kitolás” vagy csoda : mondják meg a férfiak! – „Apás” kerekasztal beszélgetés
Záró napunkat az apáknak szenteljük. Azt tapasztaltuk, hogy túl ritkán esik szó az apaság örömeiről, kihívásairól, az apák testi, lelki változásairól, az apává válás kérdéseiről. A kerekasztal meghívott vendégeivel sem lesz más témánk „csak” az apaság. Szeretnénk felvetni, hogy is viszonyulnak a „kispapák” várandós kedvesük állapotához, illetve kisbabájuk érkezéséhez. Vannak-e nehézségeik a várandóssággal kapcsolatban, hogyan élik meg a szülés – születés kérdéseit, illetve mit lehet tenni, hogy ezek a nehézségek oldódjanak, és még teljesebb öröm legyen apává válni.
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14. VI./3. 30-as kapucsengő
13:00 Őssejt-átültetés a klinikai gyakorlatban. A jelen gyakorlata és a jövő lehetőségei. Mi legyen a köldökvér őssejtek sorsa?
Az utóbbi évtizedben világszerte a tudományos érdeklődés középpontjába került az őssejt-kutatás, és az őssejtek felhasználása a klinikai gyakorlatban. A biztató eredményeket sok esetben félreértelmezik, túlértékelik, és megalapozatlan reményeket keltenek a betegekben és hozzátartozóikban. A köldökvér őssejtek klinikai alkalmazása már évtizedek óta klinikai gyakorlat, Magyarországon is. Mire jók ezek a sejtek, kiket gyógyíthatunk velük? Továbbá van-e értelme a levételnek és a tárolásnak? Ha igen, saját célra vagy mások számára? A megalapozott döntéshez nyújt segítséget az előadás.
Dr. Kriván Gergely, PhD osztályvezető főorvos, az Egyesített Szent István és Szent László Kh.Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályáról
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14. VI./3. 30-as kapucsengő
15:00 Apák a szülőszobán
Hogy tudok majd segíteni a páromnak? Mit fogok én ott csinálni? El fogok ájulni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sok kispapában felmerülhetnek. Gyertek el párotokkal együtt az apás szülésfelkészítőre, ahol segítséget kaptok a kórházi környezetben való eligazodáshoz, információkat a vajúdás és szülés előtt, közben és után zajló eseményekről. Együtt gyakorolhatjátok a különböző vajúdási pozíciókat, légző gyakorlatokat. Hozzatok kérdéseket, beszélgessünk és készüljünk fel együtt a szülésre!
Hovorka Tünde, szülésfelkészítő és szüléskísérő dúla, gerinctréner, kismama, baba-mama és gyermektorna oktató,
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14. VI./3. 30-as kapucsengő
17:30 A férfi egész-ség megőrzése
Kevesen tudják, hogy a férfi saját maga is tevékenyen és tudatosan védheti, megőrizheti férfi szerveinek egészségét, illetve önerőből is visszaállíthatja ezen szervek egészségét tünetek esetén. Az sem közismert, hogy a férfi fokozhatja férfi szerveinek funkcióját önerőből, megtanulhatja önerőből irányítani egyes testi funkcióit, és képessé válhat arra, hogy uralja testét. Ez egy tanulási folyamat eredménye, melynek eredményeképp a férfi képes lesz fokozni, táplálni saját férfi önértékelését és ezáltal még férfiasabbnak érezni magát. Ennek az előadásnak a keretében megtudhatod, mi is ez a tanulási folyamat és hogyan sajátítható el.
Lusker Henriett, dúla, Kriston módszer oktató
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
19:00 Kis történetek fontos lépésekről
Rövid „mesék” kompetenciáról, biztonságról, felelősségről. Anyák, apák, és dúlák osztják meg történeteiket egy meghitt beszélgetés keretében. Összefűzi a történeteket az, hogy röviden, ám erőt adóan szólnak a magunkért, és gyermekünkért való kiállásról, nehéz helyzetekről, és jó döntésekről várandósság és szülés időszakából, megérzésekről, és a változ(tat)ás erejéről.
szülők és dúlák
HELYSZÍN: Budapest, XI.ker. Fadrusz u. 14.VI./3. 30-as kapucsengő
Szülni és születni
Ezzel a szüléstörténettel zárul a Dúla blog császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) tematikus másfél hónapja. Gabi végig élvezte a várandósságot, és természetes szülésre készült, a dolgok azonban másképp alakultak, és Virág császármetszéssel jött a világra. Köszönöm Gabi, hogy megírtad, hogyan zajlott a szülésed, és hogy azt is megosztottad velünk, milyen gondolatok és érzések kapcsolódtak a szülésedhez, és milyen utat jártál be azóta.
Péntek éjjel végre beindultak az utolsó jóslófájásaim. Emlékszem az elsőre. Éppen a szülést megelőzően három héttel történt, éjfél magasságában. A férjem szüleitől autóztunk hazafelé, mikor egyszer csak összehúzódásokra és derékfájdalomra lettem figyelmes. Később combba sugárzó nyilallások is követték. És én boldog voltam, annyira boldog! Jelentést tett a testem, a csodálatos testem arról, hogy még mindig tökéletesen végzi a dolgát és megkezdte a végső visszaszámlálást. Míg az első jelzés nagyjából másfél órán át tartott el és viszonylag enyhének bizonyult, a második alkalom időben már szinte duplájára nőtt és a fájdalmak is erősödtek. Mindig elképedem rajta, mennyire tökéletesen van megalkotva a testünk. Őszinte tisztelettel tekintek rá, vigyázom, ápolom, s az imáimban sosem felejtem el megköszönni hibátlan működését. November közepére három olyan alkalmat könyvelhettem el, melyekről tudtam, még nem a végsők, de kisvártatva azok is megérkeznek.
Így történt. Az utolsók 16-án pénteken 1 óra 40 perckor kezdődtek, és szabályos ritmusban, pontosan 10 percenként jöttek, s ugyan 4-kor abbamaradtak, de 8-kor újra beindultak. Örömmel és boldogsággal figyeltem a testem: most már nincs visszaút, a kisbabám talán egy napon belül kibújik. Tekintve, hogy az egész terhességem alatt az ösztöneim irányítottak, az a nap is ennek jegyében telt. Egyszerűen csak éreztem, mit kell tennem. Reggel mélységes nyugalomban lezuhanyoztam, hajat mostam, majd „utoljára” rendet tettem a lakásban. Próbáltam megélni minden percét, mert ráébredtem, életem során csak néhányszor lesz rá alkalmam.
Miután 11 óra magasságában konzultáltam a szülésznőmmel, ledőltem az ágyra és csak figyeltem befelé. Egyedül, csak magammal és a babámmal a hálószobában. Semmihez sem fogható állapot. A testem dolgozik, előkészül, hogy a bennem létrejött új életet világra segítse. Csodálatos Társam, Férjem, Szerelmem, minden egyes fájásnál beszaladt, s tekintetével, simogatásával erőt adott. Így jutottunk el nagyjából 6 perces fájásokhoz, amikor is Anikó úgy látta jónak, ha bemegyünk. Egy cseppet sem idegeskedtem. Jó értelemben véve kiüresedtem, de csak úgy, hogy később, szükség esetén, pozitívval töltődhessek fel. Szükségem volt drága, érző, nagyszájú barátnőm (akinek a szemében mindig a szeretet fényét látom csillogni) jelenlétére is, így a kórházba menet őt még felvettük. Mire a házhoz értünk, Katinka már a kapuban toporgott izgatottan, minden jóval felpakolt batyujával. Mindannyian imádunk nevetni, jó a humorunk, s ha összejövünk, egymást követik a poénok, így kacagással, nevetéssel telt az út, de azt hiszem, mindenki érezte azt a különleges illatot a levegőben.
Korábban úgy terveztem, hogy amikor majd felérek a lépcsőn, alaposan körül fogok nézni. Hogy kiélvezem annak pillanatát, ahogy közeledek majd az ajtó felé. Így is lett, sosem fogom elfelejteni. Milyen volt? Mint a filmekben, amikor egy pillanatra megáll az idő, vagy legalábbis minden lelassul. Vettem egy nagy levegőt, magam mellé gurítottam a bőröndömet, megragadtam a férjem kezét és megnyomtam a szülőszoba csengőjét. Egy mosolygós, apró termetű kishölgy jelent meg. Bejelentettük a nagy hírt, miszerint szülni érkeztünk és Anikót keressük.
A bűvös ajtó „küszöbét” átlépve Anikó mosolyogva, derűvel az arcán fogadott. Szorosan, szeretettel öleltük és pusziltuk meg egymást. Már átöltözve 3/4 4-kor pillantottam rá először az órára, akkor, amikor az adminisztrációt végeztük. Azt hiszem, talán fel sem fogtam igazán, hogy szülni fogok. Aznap sokan szültek, sokan születtek, ezért a szülőszoba helyett először egy barátságos kis megfigyelő helységbe kerültem, ahol a már jól ismert szívhang, azaz NST vizsgálaton estünk túl. (Ahogy ott feküdtem eszembe jutott, hányan riogattak – köszönöm nekik, mert megtanítottak arra, hogy mit nem szabad beengednem a lelkembe – a szülőszobákból hallható ijesztő sikításokkal, ordításokkal. Ellenben számomra inkább hatott mókásnak és szórakoztatónak, mintsem félelmetesnek. Olybá tűnt, mintha pornófilmet forgattak volna a szomszédban. Akkor még nem is sejtettem, mi vár rám…)
Félidőben, noha a szülésznőm gyakran benézett hozzám és percekig beszélgettünk, igencsak magányos lettem, s szívszaggatóan hiányozni kezdett az Édesanyám és a Férjem. A jelenlétük, a szeretetük, a bátorításuk. Nem szabadott elhagynom magam, mert nagy megpróbáltatás előtt álltam, ezért egy jól bevált trükkhöz folyamodtam. A figyelem eltereléséhez. Sms-eket küldözgettem az állapotomról, s a biztonságot adó, szeretetteljes válaszok hamar érkeztek. Mindeközben a fájások természetesen sorra követték egymást, s én, mint a tenger hullámaiban, elmerültem bennük, de csak annyira, amennyire feltétlenül szükséges, hogy bőségesen maradjon energiám.
Két óra telt el, mire Anikó bejelentette a jó hírt: felszabadult egy szülőszoba, hamarosan bemehetek s Ati is követhet. Ezalatt 3-4 percesre sűrűsödtek a fájásaim. Átsétáltunk hát, felmásztam az ágyra, megint NST tappancsokat kaptam a hasamra, s egyszer csak megjelent Ati. Mosolyogva, nyugalmat hozva. Megpuszilgatott, megsimogatott, elmesélte, miről folyt a csevej odakint. Ha jól emlékszem, ekkortájt érkezett meg morcos arcú, de igazán melegszívű és nagy tapasztalattal bíró orvosom. Megvizsgált s megállapította, hogy minden tökéletesen alakul, de fájáserősítők beadása mellett döntött. Ezeket folyamatosan kaptam. Minden igazán rendben ment, erőt és hitet éreztem magamban, csak pozitív gondolatok cikáztak bennem. Orvos, nővér, a szülésznőm engem dicsért. “Fegyelmezett, ügyes, szívós, ösztönös”. Én csak adtam magam, s úgy gondoltam, ha ilyen szülni, akkor csodás. A 3-4 percesek még úgy 2 órán elhúzódtak.
Üldögéltem, jöttem-mentem, de minden fájásnál azonnal leülni kényszerültem, óriási levegőt vettem, megragadtam a férjem kezét, s csendben a fájás elmúlásáig szorítottam, majd az egészet igyekeztem mintegy kifújni magamból. Valamikor átmasszírozta az egész hátamat a szülésznőm, ettől valamelyest megkönnyebbültem. Aztán 4 óra elteltével, nagyjából 8 óra magasságában beindultak az utolsó centinyi tágulások okozta embertelen fájdalmak. Az elsőre tökéletesen emlékszem, mert kiadtam az első olyan hangot, amit azok a nők, akiket még az előző szobában hallgattam. Azt sem felejtem el soha, ahogy ekkor tapasztaltan, bólogatva azt mondta az orvosom: „Na, na, az lesz az!”
S innentől összefolyik minden. Megszűnt tér és idő. Minden fájdalomkor önkívületi állapotban, hosszan és hangosan, szerintem eltorzult arccal jajgattam. Nagyon kínlódtam. Fájt, pokolian fájt. Egy idő után azt az utasítást kaptam, hogy a fájásoknál álljak fel, hogy Virág buksija minél jobban beilleszkedhessen a csontok közé. Nagyon nehezen ment. Sírtam volna, de nem sikerült. Elhagyott az életerőm, és mégsem. Mint egy kis védtelen, szenvedő majmocska, úgy csimpaszkodtam minden fájdalomnál abba, aki éppen előttem állt. Ekkorra már Ati is irgalmatlanul szenvedett. Sosem láttam még ilyennek az arcát. Csak fogta a fejét, és mint utólag hallottam, azt mondogatta magában, mennyire borzasztó, hogy tehetetlen, nem tud segíteni, és ez katasztrofális. Ettől egy kisebb sokkot is kapott.
Ilyentájt már egyetlen sms-t sem küldött senkinek, aggódtak is sokan, mi történik velünk. Habár a szülésznőm fél 9-kor úgy vélte – ezen kijelentésével nem kis örömöt okozva nekünk-, hogy Virág egy órán belül megszületik, 10 óra lett, mire egyáltalán a kitolási szakaszhoz értünk. Óriás levegő, szembehunyás, fejmegemelés, hihetetlen erejű kapaszkodás és tolás, tolás, tolás. Az első hibás próbálkozás után már ezt is remekül csináltam, ekkor is dicsértek. Ati őrült hévvel drukkolt és bíztatott, ami sikeresen felpörgetett. Én csak nyomtam, nyomtam minden fájásnál, s a magzatvíz csak úgy zúdult kifelé. A fejemben az a kép tárult elém, hogy az egyik nyomásnál végre kibukkan a kis feje, s közben az orvosom megejti a gátmetszést. A gátmetszést, amitől olyannyira féltem, de akkor már azt sem bántam volna, ha szétkaszabolnak.
De se gátmetszés, se baba. Virág nem akart kijönni… Egyszerűen nem akart. Egy órát próbálkoztunk, és számomra már egészen bizonyossá vált, hogy soha többé nem fogok szülni. Nagyjából az utolsó csepp energiámat adhattam ki magamból, mikor belekakilt a magzatvízbe, így az előzőek, illetve fertőzés veszélye miatt az orvosom a császármetszés mellett döntött. Olyan volt meghallani, mintha valaki azt mondta volna, négyszer megnyertem a lottó 5-öst. Soha nem tapasztalt végtelen nyugalom és megkönnyebbülés járt át, fellélegezhettem, a műtét miatt pedig egyáltalán nem idegeskedtem. Éppen ezért furcsállom igazán, hogy az irdatlan fájdalmak közepette eszembe sem jutott, hogy ezért könyörögjek, vagy hogy epidurális érzéstelenítést kérjek. Tényleg, magam is csodálom, miért nem jutott eszembe?
A műtétre a szülőszobában kezdtek felkészíteni, majd áttoltak, és ott tovább folytatták, azt követően pedig elkezdődött az operáció. Végig beszélgettünk, s Atival elképedve állapítottuk meg, milyen profi csapat segítette világra Virit. Mindenki milliméterre pontosan végezte a dolgát. Mintha egy tudományos film részese lettem volna. Hamar kibújtatták Virágot, aki rögtön felsírt, de erre sajnos nem emlékszem. (És véletlenek valóban nincsenek! Az egész terhességem alatt elengedhetetlennek véltem, hogy legyen majd kéznél a diktafon az első sírás megörökítése végett.) Néhány perc elteltével végre megpillanthattam őt, akire szívdobogva vártam, vártunk. Gyönyörűséges, szívmelengető élmény volt átkarolni és puszit adni az édes, gyűrött, pufók kis arcára. Mindezeket a szokásos, császármetszést lezáró procedúra követte, majd újra „átléptem” azt a bizonyos „küszöböt”, de immáron büszke anyukaként. Kint másik tündéri barátnőmet láttam meg. Katikám, felém közeledve mosollyal köszöntött, s talán mondott is valamit.(Katinka balszerencsés módon lekéste a nagy pillanatot, ugyanis egy a kórházban vásárolt szendvicstől rosszul lett és haza kényszerült indulni 10 perccel azelőtt, hogy elhagytam a műtőt.)
Egy hét telt el azóta. Ma ötlött fel bennem, hogy már nem emlékszem a fájdalomra. Egyszerűen eltűnt, köddé vált. Arra, ahogy ülök és kiáltozom, igen, de a fájdalmat, az emlékét, mintha kitörölték volna.
Szívesen gondolok rá, milyen sokat készültem, fejlődtem lelkileg a várandósság ideje alatt. Beszélgettem Virággal mindenről. Szándékosan írom, hogy beszélGETtem, mert reagált, szinte mindig reagált. Mozdulatokkal, vagy éppen ellenkezőleg, mozdulatlanul, „csendben” kihegyezve fülelt. Elmeséltem neki, hogyan telt a napom, mi jár a fejemben, vagy, hogy éppen mi történik a kicsi testével. Dicsértem és megköszöntem neki, hogy minket választott, hogy tökéletesen teszi a dolgát, kifejeztem hálámat aziránt, hogy ő létezik, ígéretet tettem neki, hogy mindig őszinte leszek hozzá, és hogy bármi is történjék, mindig, mindig számíthat majd rám. Mindezek mellett üzentem a testemnek is. A testemnek, amely mint már fentebb említettem, kilenc hónapon át hibátlanul teljesítette kötelességét.
Megannyiszor vizualizáltam a szülést, mégis teljesen másképpen alakult. Úgy, ahogyan végül is lennie kellett. De ezt most nem is részletezném, inkább arról írnék, miért dolgoztam olyan elementáris erővel azon, hogy a gátmetszésre még csak ne is gondoljak. Azért, mert rettegtem tőle. Nem olvastam róla egy szót sem, tudatosan kerültem a témát. Véleményem szerint ugyanis szerfelett barbár beavatkozás. Egy férfi orvos „szétvagdos” egy nőt. És még valamiért… Mert egyszer csak az utolsó hetekben felvetődött bennem a kérdés: vajon megváltozik tőle a szexuális életem? Egész pontosan fogalmazva: előfordulhat, hogy valaki „önkényesen” megváltoztatja? Villámcsapásként hasított belém a gyanú, hogy talán igen.
Aki nem ismer, nem is tudja, milyen erős az igazságérzetem. Ilyenformán el kell, hogy mondjam, hogy ugyan tisztában vagyok ennek a módszernek az előnyeivel, mégis ezt az egész szétkaszabolós technikát igazságtalannak érzem, mert tudatában vagyok, hogy a gát-előkészített nők nagy százalékánál nincs szükség rá, de ennek előnyeit közel sem hirdetik orvosi körökben olyan szívesen, mint a gátmetszését. Így az esetek nagy részénél bármire való tekintet nélkül megtörténik, ami szinte egyet jelent a szexuális érzet automatikus megváltozTATásával. Ehhez pedig hogy van joga bárkinek? Nem fér bele a fejembe. Forr a vérem, hogy ilyen megtörténhet! Még egyszer hangsúlyozom, fő problémám az életem egy részének az önkényesen történő megváltoztatásával van. Tehát félreértés ne essék, tisztelem az orvostudományt, értékelem és hálás vagyok az eddig elért sikerekért, a fejlődésért, én magam is általa gyógyultam meg temérdekszer, de a fentiekről bizony így vélekedem. A történet “csattanója”, hogy a szülésemet követő első látogatásakor mellesleg említette a védőnőm, mennyien panaszkodnak, hogy a gátmetszésből kifolyólag megváltozik a házaséletük… Hideg zuhanyként ért a hír. Itt kell megemlítenem azt is, hogy én valójában el sem tudtam képzelni – ma már igen -, hogy egy gyermek ki tud bújni belőlem. Elképzelhetetlen, lehetetlen volt számomra, de annál is inkább félelmetes, roppant félelmetes. Magyarázat helyett álljon itt egy idézet:
„A félelem a legveszedelmesebb ellenségünk, mert a félelem a rosszban való hit, a hit pedig teremtő, alakító erő. Ezért amitől félünk, az gyakran bekövetkezik. A félelmet tehát a negatívumban való hitnek is nevezhetjük. Ha félek valamitől, akkor abban hiszek, hogy amitől félek, az számomra megjelenik. Mivel pedig, amint mondtuk, a hit alakító, teremtő erő, nem is csoda, ha ily módon rossz következményekkel kell számolnunk.”
(Coué)
Itt a végén szeretnék KÖSZÖNETet mondani, HÁLÁMAT kifejezni drága SZÜLEIMnek, hogy létezhetek, hogy olyan emberré alkottak, aki az önismeret rögös útján lépkedve ráeszmélhetett, hogy a kislánya csodálatos, a végét leszámítva kíméletes szüléssel ajándékozta meg, és megkapta azt a jutalmat, hogy ép maradjon, ugyanakkor egy 99%-os szülés tapasztalatával is felvérteződött.
A császármetszés hegét pedig büszkén fogom viselni. Igazán büszkén!!! (Habár az orvosom úgy véli, jövő nyárra semmi sem fog látszódni belőle.)
S ha a jövőben bárki kérdez róla, mindig úgy fogok fogalmazni, hogy Virágot kétféleképpen hoztam világra.
Megjegyzésem három hónappal később:
Néhány hete bukkantam rá Orsi blogjára, mely azonnal magával ragadott, mert érződik belőle az emberség, a tisztelet, a segíteni akarás. Mindenképpen kapcsolatba szerettem volna vele kerülni, így levelet írtam, majd pedig feltettem a kérdéseimet, melyre egyhamar megérkeztek a válaszok.
Igazán szerencsés vagyok, és hálás a Sorsnak, Fennvalónak, – ki hogy nevezi -, hogy ilyen körülmények között sikerült világra hoznom Virágot, és az is biztos, hogy ha minden nőnek már „csak” ennyi megadatna, szuper lenne ez a világ, de Orsi blogjában böngészve rájöttem, amit én igazán akartam, az az, amiket az ő segítségével szült nők írnak.
Császármetszés, VBAC és a szoptatás
Rózsa Ibolya IBCLC szoptatási tanácsadót a császármetszés utáni szoptatásról kérdeztem. Szerencsére sok császárral szült édesanya gond nélkül szoptat, míg másoknak nem olyan egyszerű ez. A szoptatás támogatásáért és sikerességéért sokat tehetünk a kezdetkor, a szülés utáni első órákban, napokban. A kisbabának és az anyának a műtét után is fontos lenne például, hogy mihamarabb bőr-bőr kontaktusba kerüljenek, amire a bababarát kórházakban lehetőség is van. Érdemes tehát szülés előtt (legyen az hüvelyi vagy császáros szülés) a szoptatásra is felkészülni, és a kiválasztott szülészet gyermekágyas ellátásáról és szoptatástámogató gyakorlatáról érdeklődni.
Igaz-e az a gyakran hangoztatott mondás, hogy „Császáros vagyok, ezért csak később lett tejem.”
Az előtej avagy kolosztrum már a várandósság 16. hetétől termelődik és azonnal készen áll az újszülött táplálására. Téves hozzáállás, amikor azt mondják az újdonsült mamának, hogy neki még nincs teje. Ahogy az is, ha azt kapja, hogy az előtej nem elég tápláló. A tejbelövellés – tehát a nagyobb mennyiségű tej megjelenése – a szülést követő napokban történik meg. Ennek egyetlen feltétele van, és pedig hogy megszülessen a méhlepény. Beláthatjuk, hogy mivel császármetszésnél is kiveszik a méhlepényt, nincs akadálya a tejbelövellésnek. Nem lehet tehát azt mondani, hogy császármetszés után később jön meg a tej. A császár után sajnos egészen más tényezők lassítják vagy rontják a folyamatot: az elkülönítés, a ritka vagy egyáltalán meg nem valósuló szoptatások, az aluszékony, nem hatékonyan szopó csecsemő. A kisbaba szopási készségét a műtét alatt megkapott anyai gyógyszerek befolyásolják. Előfordul, hogy a baba álmos, aluszékony, nem kellően aktív, izomtónusa átmenetileg hipotón is lehet.
Tapasztalataid szerint van-e különbség szoptatás terén a hüvelyi úton vagy császármetszéssel szült édesanyák között?
Császármetszés után az első nehézséget általában az jelenti, hogy nem tud megvalósulni a szülőszobai minimum egy órás bőrkontaktus, az “aranyórának” is nevezett rendkívül fontos időszak. A császáros mamák gyakran órákig meg sem kapják kisbabájukat. Sok helyen megitatják a mamájától külön elhelyezett újszülöttet cukros vízzel cumisüvegből. Ez azt is jelenti, hogy nem az anyamellre alakul ki a babában az úgynevezett imprintig, hanem a cumira. Ez a fajta bevésődés a későbbiekben fennakadásokat okozhat a szopásban.
Császármetszés után nehezebben megy a mozgás, a helyváltoztatás, mint hüvelyi szülést követően. Segítség nélkül nehéz ellátni a kisbabát. Sokan előnyben részesítik a fekvő helyzetben történő szoptatást, mert a műtét után jobban esik a fekvés, de közben azt tapasztalják, hogy nyomódik a seb. Ülve sem könnyű megtalálni a kényelmes pozíciót.
Nem egyszerű pontosan vizsgálni, hogy a császármetszés milyen arányban befolyásolja a szoptatás kimenetelét, mert sok a torzító tényező. Nem mindegy, hogy milyen okból került sor a műtétre, van-e az anyának például olyan alapbetegsége, ami a tejtermelő képességet is befolyásolja. Az sem mindegy, ki mennyi és milyen minőségű segítséget kap a szoptatáshoz a gyermekágy idején. Az viszont biztos, hogy a szülés módja befolyásolja a szoptatás megkezdését. A császármetszés (különösen a programozott császármetszés) és az eszközös szülésbefejezés (vákuum, fogó) nehezíti az indulást. Egyes kutatók azt találták, hogy ha megindult a vajúdás, de végül mégis műtétre került a sor, az kedvezőbb hatással volt a szoptatás megkezdésére, mint a tervezett császármetszés, valamint a korábbi császármetszést követő hüvelyi szülés esetén is pozitívabb volt az indulás.
Több más ok mellett tehát azért is lenne fontos, hogy elkerüljék a felesleges beavatkozásokat a vajúdás és szülés alatt, mert azok komplikációkat okozhatnak és műtéthez vezethetnek. A szoptatás megkezdése szempontjából is a természetes, háborítatlan szülés az ideális.
Hogyan támogassák a segítők császármetszés után az édesanyát a szoptatásban? Hogyan segítsenek egy császármetszés utáni természetes szülés esetén?
Először is érdemes lenne már a várandósság alatt korrekt információval ellátni a kismamákat. Nehéz úgy hozzákezdeni, hogy mindenhol azt hallják, a császáros mamáknak később indul be a tejük… Sok császáros mamának már a szülés után 2 nappal megtörténik a tejbelövellése. A műtét után minél hamarabb sort kellene keríteni a minimum egy óra zavartalan bőrkontaktusra. Hangsúlyozom, hogy zavartalan legyen és valóban érjen össze a baba és a mama bőre, minél nagyobb testfelületen. Ez a bababarát kórházakban általában meg tud valósulni és szerencsére egyre több helyről halljuk, hogy addig is, amíg a mamát ellátják, a papa kapja meg a pici babát a mellkasára. Ezt viccesen szőrkontaktusnak szoktuk nevezni. A bőrkontaktus során a kisbaba fel tud kúszni az anya melléhez és ha készen áll rá, akkor szopizik egy kicsit. Ezt a folyamatot nem kell erőltetni, csak hagyni kell, hogy megtörténhessen. Az sem baj, ha az újszülött nem szopik, csak odabújik, szagolgatja, nyalogatja a mellbimbót.
Ezután általában elalszik a kisbaba. Amikor felébred, lehetőséget kellene biztosítani neki a szopásra. Fontos, hogy a műtétből lábadozó édesanya mellett legyen valaki, aki segít neki a mellre tételben akkor is, amikor a spinális érzéstelenítés miatt még nem emelheti a fejét. Biztatni kéne a mamát, hogy már az úgynevezett korai éhségjelekre (cuppogatás, nyalogatás, a fej forgatása, a kézfej szopogatása) tegye mellre bátran a kisbabáját, ne várja meg a sírást! Ha újszülöttje valamilyen oknál fogva nem lehet vele, vagy nem tud hatékonyan szopni, akkor a szülést követő 6 órán belül meg kell kezdeni a fejést, a lefejt kolosztrumot pedig meg kell itatni a babával. Nem cumisüvegből, hanem kiskanál, fecskendő vagy kispohár segítségével, hogy ne befolyásolják negatívan a szopáskészségét.
Ha a mama fájdalmat érez szoptatás közben vagy a kisbaba nem tud szopizni, akkor minél gyorsabban kérjen segítséget a szoptatáshoz! A legtöbbször nincs veszve semmi, csak egy hozzáértő, empatikus segítőre van szükség.
Császármetszés utáni hüvelyi szülés után is arra érdemes törekedni, hogy még mielőtt bármiféle beavatkozásra (akár csak súlymérésre is) sor kerülne, megvalósulhasson a legalább egy órás zavartalan bőrkontaktus. A többi nem különbözik a fent leírtakról, sem akkor, ha első szülésről beszélünk, sem akkor, ha korábbi császármetszést követő spontán szülésről.
Ha egy édesanyának nem úgy sikerült a szoptatás, mint szerette volna, mit tehet, hogyan készülhet a következő kisbabáját várva?
Mindenképpen érdemes már a várandósság alatt felkészülni a szoptatásra. Nem feltétlenül a kórházi szülésfelkészítő tanfolyamokon való részvételre gondolok, hanem egy személyre szabott beszélgetésre IBCLC laktációs szaktanácsadóval, valamint a La Leche Liga baba-mama csoportjaiba is érdemes ellátogatni. A személyes beszélgetés során fel lehet tárni a korábbi szoptatási probléma lehetséges okait és tervet kidolgozni a jövőbeni problémák megelőzésére. Sokszor már az is segít, ha az édesanya kiöntheti a lelkét valakinek és megértést, biztatást, támogatást kap.
Olvass még több cikket szoptatás témában a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Dúlás VBAC szüléstörténet: Bori megszületett!
Brigi első kisbabája császármetszéssel született. Másodjára már sokkal tudatosabban, a lelki szempontokat is figyelembe véve készült a szülésre. Nagy volt az öröm, amikor az egész napos otthoni vajúdást követően pár órás szülőszobai tartózkodás után a kicsi Bori baba hüvelyi úton megszületett.
Ez a szüléstörténet második gyermekem, Bori születéséről szól. A történet akkor teljes, ha az “előzményekkel” kezdem: az elsőszülött Marci a 40. héten született császármetszéssel. Ennek oka a köldökzsinór többszöri körbetekeredése volt. A szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődött, kórházba mentünk, nemsokára fájások is lettek. A vajúdás közben a babának nem volt megfelelő a szívhangja, így szinte végig feküdnöm kellett, mert a ctg-t folyamatosan figyelték. 6 óra múlva már úgy éreztem, szünet nélkül fájt, ekkor a doki a császármetszés mellett döntött, ami akkor engem hideg zuhanyként ért, erre a verzióra egyáltalán nem készültem. Marci teljesen egészségesen született, én is jól voltam a körülményekhez képest, megpróbáltam elfogadni, hogy ennek így kellett történnie, de hiányzott a szülés élménye.
Nem telt el sok idő, a gólya újra kopogtatott, kevesebb mint 1,5 év van a kicsi és a pici között. Nagyon szerettem volna természetes úton szülni, de sokan csak legyintettek, mert állítólag ilyen kevés idő alatt nem tud regenerálódni a császár után a méh, és különben is, akit egyszer császároztak, az már nem szülhet hüvelyi úton és punktum. Szerencsére volt olyan is körülöttem, aki bátorított. Andi perinatális szaktanácsadó, segített feldolgozni az előző szülés élményét, jót tett, hogy beszélhettem róla. Olyan dolgokra is felhívta a figyelmemet, amik eszembe se jutottak volna magamtól. Szerettem volna minden tőlem telhetőt megtenni a hüvelyi szülés érdekében, legfőképp a szülés közbeni körülményeket befolyásolni, előkészíteni, de még az orvosváltás is megfordult a fejemben. Bár az orvosom azt mondta, semmi akadálya a szülésnek, ha amúgy minden problémamentesen zajlik, nem tudhattam, hogy ő meddig megy el ilyen téren, azaz hogy vajon az első császár tényleg indokolt volt e, és hogy a második szülésnél vajon mi számít majd problémának? De azért bíztam a dokiban a szívem mélyén.
Míg az első várandósság alatt inkább fizikai, egészségügyi szempontból készültem a szülésre, a másodiknál a lelki tényezőkön volt a hangsúly. Rendszeres találkozókat tartottunk olyan kismamákkal, akik hasonlóan gondolkodnak, ezek a beszélgetések sokat segítettek, hogy megfogalmazzam mit és hogyan szeretnék, hogy a feszültségeket kiadjam, hogy a kétségeimre megerősítő válaszokat kapjak. Az interneten is olvasgattam pozitív történeteket császár utáni hüvelyi szülésekről, ezek mindig belelkesítettek.
Bori is megvárta a 40. hetet, egy pénteki reggelen fájásokkal ébredtem, amik fél óránként ismétlődtek. Nem voltam biztos benne, hogy ez már AZ, de azért megkértem apukát, hogy ne induljon el dolgozni, ki tudja mi lesz. A fájások rendszeresek voltak, de délig nem sűrűsödtek, aztán mikor Marcit megebédeltettem és lefektettem aludni, 15 percenként jöttek. Gondoltam, felhívom az Andit, ha van kedve és tud, jöjjön át. Ő tudna segíteni abban, hogy vajon el kéne e már indulni a kórházba, vagy lesz e ebből szülés aznap egyáltalán? De az Andi megelőzött, más ok miatt ő hívott fel, mintha megérezte volna. Fél óra múlva már ott volt, a fájások kitartóan 15 percesek voltak egészen 3-ig, amikor is elmentünk sétálni, ez megtette a hatását, 8-10 percesekre gyorsult. Akkor Marcitól elbúcsúztam, ment a nagyszülőkhöz, apuka pedig indulásra készenlétben állt. De nem akartam túl korán kórházba menni, nehogy megint odaszögezzenek az ágyhoz egy ctg-vel. Úgy voltam vele, ha csak a kitolásra érek be, nem lesz idejük szívhangot nézni, és a vajúdást lassító, esetleg megakasztó zavaró körülmény is kevesebb otthon. Andi bába-teát készített nekem, ami egy gyömbéres, fahéjas, szegfűszeges tea, ez is segítheti a szülést. Majd 5 óra körül befeküdtem a kádba, és vártam hogy ennek milyen hatása lesz, lelassítja vagy felgyorsítja e vajon a vajúdást. Amikor kiszálltam a kádból, kiderült: 4-5 percenként jöttek a fájások, és erősödtek is. Ez volt az a pont, amikor felhívtam a dokit és a szülésznőt. Összekészülődtem, de még halogattam kicsit az indulást, mert Andi forró vizes ruhát szorított a pocakomra minden fájásnál, és ez annyira jól esett. Aztán csak elindultunk apukával, az autóban végig 4 percesek voltak, a parkolótól a kórház bejáratáig már 10 perc alatt tettem meg azt a 100 métert. Ezen jót nevettünk, és otthon is az egész napos vajúdás alatt nagyon jó volt a hangulat, apuka egész nap poénkodott, én nyugodt voltam és boldog, tudtam, hogy minden rendben lesz.
A szülőszobára érve a vizsgálóba küldtek, ez fél 7-kor volt. Abban a pillanatban ahogy levettem a nadrágomat, elfolyt a magzatvíz. Az ügyeletes orvos megvizsgált, 2 ujjnyira voltam tágulva, a doki és a szülésznő még nem érkeztek meg, én a vajúdó szobába kerültem. Orsi, a választott dúlám bejöhetett velem. 1 órát töltöttem ott, elég sokan voltak rajtam kívül, nagy volt a jövés-menés, az ügyeletes szülésznő goromba volt, de igazából nem zavart, mert már annyira fájt, hogy mással nem tudtam foglalkozni mint azzal, hogy kapaszkodjak az ágyba. Mivel már olyan hangokat adtam ki, ami gyanús volt, az ügyeletes orvos megvizsgált és azonnal felhívta a dokimat, hogy siessen, engem pedig a szülőszobába küldött. Mire oda átértem, a választott szülésznőm is megérkezett, és a doki is befutott nemsokára, bár átöltözni már nem volt ideje, mert Borinak már kint volt a haja. A kitolás során négyszer is visszacsúszott a feje, így kaptam egy gátmetszést, amit akkor nem éreztem. Aztán már pillanatok alatt ki is csusszant a kislányom, ez az érzés felejthetetlen!
Mielőtt a méhlepény kijött volna, meg kellett vizsgálni kézi betapintással, hogy a császáros heg nem sérült-e meg. Ettől a vizsgálattól tartottam egy kicsit, mert állítólag sok helyen altatásban végzik ezt a fájdalom miatt. Az én dokim azt mondta nem altat el, hogy a babával lehessek utána, cserébe én vállaltam a fájdalmat. Ami végül nem volt, nem fájt, a gátseb varrása viszont annál inkább. De aztán megkaptam a pici lányt a karomba, együtt voltunk, apuka is bejöhetett, szoptathattam, és nagyon boldog voltam!
Összesen másfél órát töltöttem a kórházban a babám születéséig, aki este 8-kor született. Nagyon szép nap volt, ilyen szülésélményről álmodtam.
Olvass további sikeres VBAC szüléstörténeteket a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
A császármetszés és a VBAC lelki háttere
Császármetszésről, császármetszés utáni természetes szülésről beszélgettem Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakemberrel, a Perinatus Alapítvány munkatársával. Ezzel kapcsolatosan Zsuzsa külön kiemeli a szülésélmény feldolgozásának jelentősségét, ill. a következő szülésre való lelki ráhangolódás fontosságát, amit dúlai munkám során magam is nap mint nap tapasztalok.
Milyen nehézségekkel szembesülhet az az anya, aki császármetszéssel hozza a világra gyermekét, és hogyan lehet segíteni neki ebben a helyzetben?
Gyakran tapasztalom, hogy az anyák fájdalmas kudarcként élik meg a császármetszést – bár nem mindegy, hogy a császármetszés miért történt. A legtöbb nő természetes úton szeretne szülni, erre készül. Ha császármetszésre került sor, akkor sikertelenséget élhet meg, a „még szülni sem tudok” súlyos érzése ránehezedhet az anyára. Ehhez társulhat még rossz érzés azért, hogy a szülés folyamata kikerült az anya kontrollja alól, a feje fölött döntöttek. Nem mindegy, hogy a döntést megbeszélik-e az anyával, fel tud-e készülni, sőt, fel tudja-e készíteni a babáját a váratlan eseményre. A műtéttel, a vágással a testhatárai sérülnek. A császármetszés utáni fizikai állapot megnehezíti a kisbabával való kapcsolatfelvételt. A császármetszéssel szült anyák csak később tudják ellátni és gondozni a babájukat, és ez sem támogatja a korai kötődés kialakulását.
Szerencsére a korai kapcsolatfelvétel segíthető sok-sok testközelséggel, hordozással és a szoptatással. Nagyon fontos, hogy ebben az érzékeny szülés-születés körüli időszakban legyenek olyan támogató személyek (apa, családtagok, segítő szakemberek), akik biztonságot adnak, és megtartják az anyát ebben a nagy változásokkal teli, nehéz élethelyzetben. Ez esetben ő is jobban tudja tartani a babáját. Minden szülés esetén, a császármetszésnél pedig különösen nagy jelentőséggel bír a történtek átbeszélése és a hozzá kapcsolódó érzések feldolgozása.
Hogyan történik a szülésélmény feldolgozása?
A szülésünk igen erős élmény, ami sokáig mozog, alakul a nők érzéseiben és gondolataiban. Elcsitul, aztán időnként újra megérintődik. Például akkor is, amikor testvér születik, vagy egy nagymama az unokáját várja. A szülésélmény-feldolgozás megindul már akkor, amikor az anya átbeszéli a szülését a párjával, vagy a szülés körüli segítőkkel: a szülésznővel, a dúlával. Ezek a beszélgetések segíthetnek abban, hogy a szüléssel kapcsolatos érzések és élmények a helyükre kerüljenek. Előfordulhat, hogy egy édesanya azt érzi, a történetének elbeszélése által sem tud túljutni szülésének emlékén, és a közvetlen környezetének befogadó készsége is kimerülni látszik. Ilyenkor érdemes mihamarabb segítséget kérni.
Az egyéni vagy csoport helyzetekben egy elfogadó, biztonságos légkörben nyújtunk támaszt a történtek átbeszélésére. A feldolgozás lehetővé teszi, hogy a fájdalmas, elakadt érzések felelevenedjenek és a lereagálást követően elengedhetővé váljanak. Ez a belső munka, a feldolgozás jelentősen megtámogathatja az anya és gyermeke kapcsolatát is. Nagyon fontos itt megjegyezni, hogy a kisbaba jelenléte nem akadály, sőt, akár segítő erő is a szülésélmény feldolgozásának menetében. A Perinatus Alapítvány szakemberei bátorítják az édesanyákat, hogy a szülésfeldolgozó csoportra vagy konzultációra a kicsikkel együtt is érkezzenek.
Mennyiben más a következő szülésre való felkészülés, lelki ráhangolódás egy császármetszés utáni helyzetben?
Ilyenkor a szülés élmény feldolgozása hangsúlyosabb. A korábbi kudarcélmény miatt nagyobb lehet a szorongás. Azt gondolom, ebben a helyzetben az is fontos, hogy a szülésre való felkészülés során mindenképp legyen szó a császármetszés eshetőségéről. Ha az anya egyébként eljutott az előző szülésélményének a feldolgozásához, akkor azzal együtt nagy valószínűséggel az újbóli császármetszés lehetőségét sem utasítja el. Akkor erre az eshetőségre is rá lehet tekinteni ijedelem nélkül. (Ezekről az érzéseiről írt legutóbb a Dúla blogon Judit, egy császármetszéssel szült édesanya Utam című írásában – a szerk.) Ha lehet róla beszélni és nincs jelen a szigorú elutasítás, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy a következő császármetszés elkerülhető.
Ha valaki addig nem is foglalkozott a korábbi szülésével, a várandósság idején mindenképp bemozdulnak a régi szüléssel kapcsolatos emlékek és érzések. A várandósság időszaka egyébként kedvez a lelki munkának: az ilyenkor jellemző érzékenység, lelki fogékonyság nagyban hozzásegítheti az asszonyokat a régebbi történések és sérülések feltárásához és meggyógyításához. A feldolgozás során az anya pontosabban meg tudja érezni, hogy mire is van szüksége, mi az, ami igazán fontos neki, vagy hogy mit jelent neki a biztonság. Ebben is nagyon különbözőek vagyunk. Megérezheti saját erőforrásait és építhet rájuk. Szembetalálkozhat a félelmeivel, megismerheti azokat is. Ha ezek kimondhatóvá válnak, már nem is olyan rémisztőek. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy „ez a történet már soha nem lesz más, hisz megtörtént”. Igen, megtörtént, de a bennünk lévő élmény annak mentén alakul, hogy az érzéseink hogyan változnak. Az érzések viszont akkor tudnak változni, ha lelassulva, védett környezetben, megélhetővé és elfogadhatóvá válnak.
Ha ez megtörténik, akkor nagyobb esély van rá, hogy a következő gyermek természetesebben szülessen és az anya megélt élménye is háborítatlanabb legyen. Így a következő szülés nagyon gyógyító lehet. Ha ez így történik az nagy erőforrás az anya-gyerek kapcsolat szempontjából, emellett szorosabbra fűzheti a házaspár kapcsolatát, ezzel erősítve a családi egységet.
Olvass még a császármetszés utáni természetes szülésről a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Császármetszés után: Utam
Judit első kisbabájának, Tibinek a születése hosszas vajúdás után császármetszéssel végződött. Második várandóssága alatt természetes szülésre készül, és ezzel kapcsolatos gondolatait, érzéseit írta meg a Dúla blogba. Hosszú és nehéz út az, amit bejárt, és közben sok felismerésben volt része. Drága Judit, köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk!
Előzmény
Az első várandósságom alatt minden simán ment, jól éreztem magam, imádtam várandósnak lenni. A szülésre nem készültem különösebben, hiszen miért is ne menne? Egészségtudatosan éltem évek óta. Sokat jártam edzeni a megelőző években, így a kitartástól, fájdalomtól nem féltem.
A szülésre a férjemmel mentünk. Csak fogadott orvosom volt, ő is inkább a várandósgondozás miatt, mert így kényelmesen, közel, kulturált környezetben lehetett elmenni a vizsgálatokra, nem kellett betegszemléletű helyekre mennem. A fogadott orvosom aztán végül nem ért rá, így a szülésnél csak idegenekkel találkoztam. Jórészt magunkra hagytak minket, amit akkor éppen jónak is éreztem, csakhogy sajnos nem ment a szülés.
Összesen 12 órányi hullámokra várakozás és 8 órányi durva, mesterségesen előidézett fájás után született meg Tibor császármetszéssel, nyakán kétszer szorosan feltekeredett köldökzsinórral. Valószínűleg emiatt nem tudott beilleszkedni, leereszkedni, összehúzódásokat előidézni.
Sohasem tudhatom meg teljes bizonyossággal, hogy a műtét elkerülhető lett volna vagy sem, de lényeg, hogy én magamban békével vagyok. Úgy gondolom, hogy az elérhető legjobb kórházba mentünk és sokat megtettünk a lehetőségekhez és az akkori tudásunkhoz képest.
A mostani várandósság kezdete
Időközben elköltöztünk egy faluba, amelytől Budapest még elérhető de kényelmesen megközelíthetőnek már nem mondható távolságra van. Mivel a férjem sokat távol volt a munkája miatt és a közelben rokoni és egyéb segítségünk nem volt, célravezetőnek tűnt a közelebbi, autóval fél órányi útra lévő városba járni várandósgondozásra. Találtam is egy olyan orvost, akinél több sikeres CSUSZ-ról (császármetszés utáni szülés) is tudtam internetes elmondások alapján. Személyes találkozás alkalmával szimpatikusnak tűnt és a rendelés is az első várandósgondozáshoz hasonló színvonalú volt.
Eleinte úgy gondoltam, ha most nem ismétlődik a köldökzsinór probléma és az orvos is nyitott a CSUSZ lehetőségére, akkor az elég is. Harcolni se kedvem, se erőm, se szükségem – gondoltam. Azért továbbra is olvasgattam mások CSUSZ tapasztalatait és egy gondolat egyre kevésbé hagyott nyugodni – porszem került a gépezetbe. Ki kellett derítenem, vajon az orvosom tényleg pártolja a CSUSZ-t, fontos is neki, vagy csak áltat a lehetőséggel? Egy belső hang azt mondta: tudok nála zajlott sikeres szülésekről és nagyon nehéz és költséges lenne máshová bejárnom. Egy másik hang azt mondta: mi lesz, ha szülésközelben ilyen-olyan indokkal programcsászárra ír ki?
Feltettem hát neki pár kérdést. Három olyan kérdésem is volt, amire nem tudott eléggé megnyugtató választ adni:
- Méri a hegvastagságot, már nem emlékszem hány mm-t mondott, ami alatt nem engedi a szülést.
- Nagy babát sem enged szülni, de súlyhatárt nem mondott. Ezt amolyan adu ásznak éreztem a kezében, főleg, hogy én kis termetű vagyok.
- Épp a terminusom idején egy konferencia volt neki esedékes, de a “mi lesz ha addig nem szülök” kérdésre többszöri kérdezés ellenére is mindig kitérő választ adott: “ráérünk még, majd meglátjuk”.
Hamarosan elhatároztam, hogy igen, igazi esélyt szeretnék, szülni szeretnék. Nem mindenáron, de olyan közegben, ahol csak valóban indokolt esetben lesz műtét a vége.
Kapcsolatom édesanyámmal
Miközben ezen az úton elindultam, könyveket olvastam, internetet böngésztem. Nem kellett sokáig keresnem, hogy találkozzak az összefüggéssel: sikeres szüléshez nem árt saját édesanyánkkal rendezett kapcsolatban lenni.
Az első szülés alkalmával anyámmal elég rossz viszonyban voltam. Úgy éreztem lekezel, nem tisztel, alig várja, hogy kioktasson valamiről. Menekültem előle, a gyermekemet szívem szerint sokáig elzártam volna előle. Aztán egy alkalommal erőt vettem magamon és egy alkalmas helyen és időben előhozakodtam a problémámmal. Elmondtam neki, hogy mennyire bánt, hogy nem fogadja el, hogy más nézeteket vallok a babagondozás terén. Azt is elmondtam, hogy úgy érzem, mintha nem nézné ki belőlem, hogy én is képes vagyok megállni a helyemet. Ez még kevés volt, nem segített semmit.
A megoldás kulcsa végül az volt, hogy elmondtam, tudom, hogy neki még nem volt lehetősége 30 évvel ezelőtt interneten kutakodni, könyveket olvasni, fórumokon csevegni, tapasztalatokat cserélni. Hogy biztos vagyok benne, ő is megtette volna értünk, ha teheti. Hogy ő mindent, amit tett, értünk tette, tiszta anyai szívvel, szeretettel, jóindulattal. Hogy én nem ellene cselekszem másképp, hanem a saját gyerekeimért. Hogy őt jó anyának tartom. Ettől zokogni kezdett, elmúlt a blokk belőle és utána kinyílt az én elveim megismerésére. Hamarosan ráérzett – tényleg jó anya -, hogy mennyivel jobb a babának és az anyának is, ha a babát nem hagyjuk sírni, ha igény szerint szoptatjuk, ha kötődően neveljük.
Ettől a naptól kezdve kapcsolatunk új alapokat vett. Rendszeresen jön segíteni a várandósságom alatt is. Én hálás vagyok neki és végre el is tudom fogadni a segítségét. ő pedig hálás, hogy szükségem van rá, hogy a segítségét kérem, hogy azt érezheti, fontos a számomra, számunkra. Kisebb súrlódások még előfordulnak ugyan, nem múlnak el belőle nyom nélkül a 30 évvel ezelőtt rögzült nézetek. De mélyen belül már a szeretet hatja át a kapcsolatunkat. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült a kapcsolatunkat ilyen módon rendezni.
A csapat
Mivel anyagilag nem álltunk teljesen megnyugtató helyzetben, eleinte félmegoldásokat kerestem. Sok-sok kört futottam, mire kirajzolódott bennem, hogy mit is szeretnék. Nők között szülni és kizárni az idegeneket. Eldöntöttem, a férjemet arra kérem, ne jöjjön most be velem, inkább vigyázzon Tibire. Így nem fogok miatta sem aggódni, hogy ki vigyáz rá és mi van vele.
A támogató csapat költségeire szükséges pénzt eleinte potenciálisan felesleges kiadásnak gondoltam, anyagi helyzetünk miatt sajnáltam is kiadni. Aztán amikor ráéreztem, mennyire fontos a természetes szülés igazi lehetősége és hogy mennyire szükségem van a támogató környezetre, úgy döntöttem, nem a pénz fog az utamba állni. Így lett fogadott női orvosom, szülésznőm és dúlám. Egy igazi támogató csapat.
Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban kialakult a bizalmam irántuk. Orsitól már a várandósságom alatt olyan hihetetlen törődést, megértést, empátiát kaptam, ami eddig teljesen ismeretlen volt a számomra.
A cél
Eleinte azt hittem, a célom a természetes szülés. Hamar rájöttem, hogy nem. A célom maga az út.
Ezen az úton rengeteget tapasztaltam, jó emberekkel ismerkedtem meg, jó gondolatokat találtam, jobb viszonyom lett édesanyámmal, jobban megismertem magamat, jobb emberré válhattam. Bármi is lesz a szülés kimenetele, ezen az úton csak nyertem, megérte elindulni és végigmenni rajta.
Hozzáállásom kulcsa, mantrám
Soraim végére azt a gondolatomat szánom, ami segít előremenni, akkor is, ha félek.
Nyitott vagyok és engedem, hogy ez a szülés megmutassa, mit akar tanítani nekem. Pontosan az fog történni, aminek történnie kell.
Egy idézet jutott eszembe, amit még évekkel ezelőtt találtam és már többször segített. Valahogy így hangzik: Többé nem félek az elkerülhetetlen végtől, mert az út, ami hozzá vezet, az én utam.
Utószó
Úgy gondoltam, leírom azt is, végül mi történt.
A terminus előtt 3 héttel a kisbabám feje még jól be volt illeszkedve. Örültem a fájdalomnak, amivel a medencémet tágította, mert tudtam, ez jó. Aztán pár nappal később sajnos kibillent. Két hétig mindenféle gyakorlatot végeztem, hogy segítsem a beilleszkedését, sikertelenül. A terminus napján, pénteken egy ultrahang vizsgálattal megállapították, a baba már harántfekvésben van. A doktornő veszélyesnek mondta ezt a helyzetet, ezért hétfőre császármetszést javasolt. Nagyon nehéz volt elfogadnom, de a férjem és a támogató csapat is segített.
Hétfő hajnalban aztán elég erős összehúzódásokra ébredtem, de nem fogtam fel teljesen, hogy beindult a vajúdás. 20 percenként jöttek a hullámok és szinte élveztem őket. 7:15-re kellett menni főorvosi konzultációra, így talán az izgalom miatt, de a vajúdás reggelre leállt. Mivel reggeliztem, 11:30 előtt nem lehetett elvégezni a műtétet. Így csak vártam és vártam. 12 órakor látogatási szünet kezdődött a kórházban, egyedül maradtam. Ekkor kezdődtek újra a hullámok és elég erősek voltak. Nem tudom milyen sűrűn jöttek, igyekeztem átadni magam, belemerülni. Nehezen ment, zavart, hogy nem éreztem jónak a környezetet és szobatársak is voltak. A segítőim sem lehettek velem. Nem is tudom miért nem szóltam senkinek, csak magamba fordultam. Végül valamikor 13 óra után hívtak a műtőbe. Később kiderült, hogy 4 cm-re kitágult a méhszájam, pedig megmaradt a harántfekvés.
Csak utólag fogtam fel, hogy beindult a vajúdás, hogy a vajúdás összehúzódásokkal kezdődött, ahogy szerettem volna, hogy voltak igazi jó hullámok, hogy Attila úgyis aznap akart világra jönni.
A műtét után Attilát hamar hozták, ruha nélkül, így rögtön a mellkasomra került és szopizni is tudott. A 6 óra alatt, amíg feküdni kellett, Orsi végig velünk volt. 6 óra lett az aranyóra. :) Amikor fel kellett kelni, elvitték egy vizsgálatra, de zuhany után már vissza is hozták, onnantól végig velem volt.
Utólag úgy éreztem, az égiek vigyáztak ránk. Minden olyan szépen, rendben zajlott.
Olvass még császármetszéses szüléstörténetet a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!