Bali – a közös kezdet

Szüléstörténet következik: Gabi elmeséli, hogyan született meg kisfia, Bali. Párja és szülésznője támogatta abban, hogy igazán szép és meghitt szülése lehessen. És a szülőszobán Bali és egy új édesanya is született. ❤️

Bali - a közös kezdet, szüléstörténet

Imádtam várandósnak lenni, csodaszép hónapok voltak.

Vártam a kijelölt időpontot. NST, ultrahang rendben, Balázs fiam is szeretett bent tartózkodni. Elérkezett a születés tervezett időpontja, majd eltelt a következő nap, majd az azt követő, és már egy hét is elmúlt a tervezett időponthoz képest.

Nem így terveztem, de hétfő reggel be kellett feküdöm a kórházba, megfigyelésre. A második kórházi délután a vizitelő orvos megjegyezte: „ma nincsenek frontok, ma este biztos nem lesz szülés”. Nos, 2,5 óra múlva elkezdődött. Szivárgott a magzatvíz, Balázs elindult.

A szülésznő bájos lényének kisugárzása, empátiája, határtalan optimizmusa és életöröme már az első telefonbeszélgetés alkalmával bizalmat ébresztett bennem. Első gyermekemről lévén szó, pár hónappal korábban a szülésfelkészítő program keretében átbeszéltük a szülés folyamatát, megismerkedtünk azokkal az emberekkel, akikkel majd a kórházban fogunk találkozni, meglátogattuk a szülőszobákat. A szüléssel kapcsolatos nyomasztó ismeretlenség eltűnt, helyére óriási megkönnyebbülés került, és izgatott várakozás.

A vajúdás alatt szülésznőm végig aktívan támogatott, figyelte minden rezdülésem, sóhajtásom, adagolta a homeopátiás bogyókat. Végig kísért, mindig volt kedves szava, jó tanácsa. Gyújtott mécsest a fürdőkád szélére és biztatott, ha arra volt szükségem. Próbáltam lazítani, csukott szemmel befelé figyelni, nyugodtan, lazán és higgadtan várni a hullámokat. Nem tiltakoztam ellene, átengedtem a testemen, tegye a dolgát.

Ez az az út, ami a kisbabám megszületéséhez vezet.

Próbáltam elképzelni, ahogy elengedem a babát, aki lefelé csúszik. Vagy arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus érzés lesz, mikor először találkozunk a kinti világban, amikor először pillantom meg, amikor a mellkasomra gömbölyödik, és én átölelem. Szerettem volna végig megőrizni nyugodtságom és biztonságot sugallni a babának élete első nagy próbatételéhez.

Fájdalomcsillapításhoz a homeopátián kívül a víz jótékony hatása is hozzájárult. A labdán való pocakzuhanyozás az elején jól esett, de később a befelé figyelés, lazítás a fürdőkád vízében még jobban sikerült. A tolófájások hirtelen jöttek. Új lendületet adott, mikor a szülésznő javaslatára megsimogattam a kisbabám haját, és éreztem, milyen közel van. Az összehúzódások lassulása miatt az orvos visszautalt a szülőszobára. Az utolsó pár percben oxitocin támogatást kaptam.

Fantasztikus megkönnyebbülés volt, hatalmas sóhajtás szakadt ki belőlem, amikor megszűnt a feszülés és kibújt a fejecske… a vállak… és kicsúszott a kis test.

Balázs a születése után felsírt… majd a mellkasomra feküdt… pár másodperc múlva megnyugodott. Csendesen pihent… Kinyitotta a szemét. Láttam, hogy „megérkezett”. A szemembe nézett és hosszú percekre elmélyedtünk egymásban… A világ leggyönyörűbb és legcsodálatosabb kisbabája érkezett hozzám… az időérzékem ismét cserben hagyott. 3 órán át voltunk együtt hármasban a szülőszobán, majd egyágyas szobába költözhettünk. A kórházi alkalmazottak kedvessége és figyelme még pozitívvá tette a 3 napos bent tartózkodást.

Csodálatos az emberi agy. A szülés napján érzett eufória miatt alig tudtam aludni. Mikor elbóbiskoltam, újra és újra végigéltem a szülés egyes szakaszait. A vajúdásból egyre inkább kiemelkedett az, ami jól esett: a férjem jelenléte és támogatása és a szülésznőm figyelme, empátiája, bizonyos szavai, biztatása, a szülőszoba otthonos hangulata, a víz lágysága, a félhomály. Ezek mellett egyre jobban halványult és eltörpült minden más.

Megszületett a kisbabám… és megszületett anyukája.

Olvass további szüléstörténeteket a Dúla blogon!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Hozzászólások

ÍRJ NEKEM!