Császármetszésről, császármetszés utáni természetes szülésről beszélgettem Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakemberrel, a Perinatus Alapítvány munkatársával. Ezzel kapcsolatosan Zsuzsa külön kiemeli a szülésélmény feldolgozásának jelentősségét, ill. a következő szülésre való lelki ráhangolódás fontosságát, amit dúlai munkám során magam is nap mint nap tapasztalok.

Milyen nehézségekkel szembesülhet az az anya, aki császármetszéssel hozza a világra gyermekét, és hogyan lehet segíteni neki ebben a helyzetben?

Csizek Zsuzsa a Perinatus alapítvány munkatársaGyakran tapasztalom, hogy az anyák fájdalmas kudarcként élik meg a császármetszést – bár nem mindegy, hogy a császármetszés miért történt. A legtöbb nő természetes úton szeretne szülni, erre készül. Ha császármetszésre került sor, akkor sikertelenséget élhet meg, a „még szülni sem tudok” súlyos érzése ránehezedhet az anyára. Ehhez társulhat még rossz érzés azért, hogy a szülés folyamata kikerült az anya kontrollja alól, a feje fölött döntöttek. Nem mindegy, hogy a döntést megbeszélik-e az anyával, fel tud-e készülni, sőt, fel tudja-e készíteni a babáját a váratlan eseményre. A műtéttel, a vágással a testhatárai sérülnek. A császármetszés utáni fizikai állapot megnehezíti a kisbabával való kapcsolatfelvételt. A császármetszéssel szült anyák csak később tudják ellátni és gondozni a babájukat, és ez sem támogatja a korai kötődés kialakulását.

Szerencsére a korai kapcsolatfelvétel segíthető sok-sok testközelséggel, hordozással és a szoptatással. Nagyon fontos, hogy ebben az érzékeny szülés-születés körüli időszakban legyenek olyan támogató személyek (apa, családtagok, segítő szakemberek), akik biztonságot adnak, és megtartják az anyát ebben a nagy változásokkal teli, nehéz élethelyzetben. Ez esetben ő is jobban tudja tartani a babáját. Minden szülés esetén, a császármetszésnél pedig különösen nagy jelentőséggel bír a történtek átbeszélése és a hozzá kapcsolódó érzések feldolgozása.

Hogyan történik a szülésélmény feldolgozása?

A szülésünk igen erős élmény, ami sokáig mozog, alakul a nők érzéseiben és gondolataiban. Elcsitul, aztán időnként újra megérintődik. Például akkor is, amikor testvér születik, vagy egy nagymama az unokáját várja. A szülésélmény-feldolgozás megindul már akkor, amikor az anya átbeszéli a szülését a párjával, vagy a szülés körüli segítőkkel: a szülésznővel, a dúlával. Ezek a beszélgetések segíthetnek abban, hogy a szüléssel kapcsolatos érzések és élmények a helyükre kerüljenek. Előfordulhat, hogy egy édesanya azt érzi, a történetének elbeszélése által sem tud túljutni szülésének emlékén, és a közvetlen környezetének befogadó készsége is kimerülni látszik. Ilyenkor érdemes mihamarabb segítséget kérni.

Az egyéni vagy csoport helyzetekben egy elfogadó, biztonságos légkörben nyújtunk támaszt a történtek átbeszélésére. A feldolgozás lehetővé teszi, hogy a fájdalmas, elakadt érzések felelevenedjenek és a lereagálást követően elengedhetővé váljanak. Ez a belső munka, a feldolgozás jelentősen megtámogathatja az anya és gyermeke kapcsolatát is. Nagyon fontos itt megjegyezni, hogy a kisbaba jelenléte nem akadály, sőt, akár segítő erő is a szülésélmény feldolgozásának menetében. A Perinatus Alapítvány szakemberei bátorítják az édesanyákat, hogy a szülésfeldolgozó csoportra vagy konzultációra a kicsikkel együtt is érkezzenek.

Mennyiben más a következő szülésre való felkészülés, lelki ráhangolódás egy császármetszés utáni helyzetben?

Ilyenkor a szülés élmény feldolgozása hangsúlyosabb. A korábbi kudarcélmény miatt nagyobb lehet a szorongás. Azt gondolom, ebben a helyzetben az is fontos, hogy a szülésre való felkészülés során mindenképp legyen szó a császármetszés eshetőségéről. Ha az anya egyébként eljutott az előző szülésélményének a feldolgozásához, akkor azzal együtt nagy valószínűséggel az újbóli császármetszés lehetőségét sem utasítja el. Akkor erre az eshetőségre is rá lehet tekinteni ijedelem nélkül. (Ezekről az érzéseiről írt legutóbb a Dúla blogon Judit, egy császármetszéssel szült édesanya Utam című írásában – a szerk.) Ha lehet róla beszélni és nincs jelen a szigorú elutasítás, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy a következő császármetszés elkerülhető.

Ha valaki addig nem is foglalkozott a korábbi szülésével, a várandósság idején mindenképp bemozdulnak a régi szüléssel kapcsolatos emlékek és érzések. A várandósság időszaka egyébként kedvez a lelki munkának: az ilyenkor jellemző érzékenység, lelki fogékonyság nagyban hozzásegítheti az asszonyokat a régebbi történések és sérülések feltárásához és meggyógyításához. A feldolgozás során az anya pontosabban meg tudja érezni, hogy mire is van szüksége, mi az, ami igazán fontos neki, vagy hogy mit jelent neki a biztonság. Ebben is nagyon különbözőek vagyunk. Megérezheti saját erőforrásait és építhet rájuk. Szembetalálkozhat a félelmeivel, megismerheti azokat is. Ha ezek kimondhatóvá válnak, már nem is olyan rémisztőek. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy „ez a történet már soha nem lesz más, hisz megtörtént”. Igen, megtörtént, de a bennünk lévő élmény annak mentén alakul, hogy az érzéseink hogyan változnak. Az érzések viszont akkor tudnak változni, ha lelassulva, védett környezetben, megélhetővé és elfogadhatóvá válnak.

Ha ez megtörténik, akkor nagyobb esély van rá, hogy a következő gyermek természetesebben szülessen és az anya megélt élménye is háborítatlanabb legyen. Így a következő szülés nagyon gyógyító lehet. Ha ez így történik az nagy erőforrás az anya-gyerek kapcsolat szempontjából, emellett szorosabbra fűzheti a házaspár kapcsolatát, ezzel erősítve a családi egységet.

Olvass még a császármetszés utáni természetes szülésről a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!