Kriszti kismamanaplója – az első 12 hét
Mostantól új kismamanaplót olvashatsz a Dúla blogon: Kriszti fog beszámolni várandós heteiről-hónapjairól. Érdekes lesz olvasni egy nagycsaládos édesanya írásait: a három gyerkőc mellé hamarosan egy negyedik érkezik. Köszönöm, drága Kriszti, hogy megosztod velünk családod történéseit és a benned zajló testi-lelki változásokat!
Háromgyermekes család vagyunk. Amikor az első született, persze, akartuk, de még fogalmunk sem volt, pontosan mit is akarunk. A közelünkben nem volt se barátnál, se rokonnál gyermek. Talán mert már „elég régi” volt a kapcsolatunk, össze is házasodtunk, ezért vágytunk gyerekre. Persze hogy nagyon szerettük Őt, az első gyermekünk, család lettünk, az első unoka a családban, nagy figyelmet, szeretetet kapott. Egy év múlva megfogant a Második, mert hát kell egy testvér, kell ez a legnagyobb ajándék az Elsőnek. Furán hangzik, de egyre jobb volt anyának lenni, úgy értem, hogy egyre teljesebbé vált az életem, életünk. Szeretni őket, nevelni, formálni őket, látni felnőni – a világ legszebb dolga. Eddigre már több nagycsalád vett körbe minket, vagy épp olyan családok, akik nem egy vagy két gyermekkel képzelték el a jövőjüket, sokkal inkább 3-4-5-tel. Vágytunk egy harmadikra, terveztük, és teljes egy év telt el, mire kétcsíkos teszt volt a kezemben. Nagy volt az örömünk! Tovább olvasom »
4 Hozzászólás
Témák: Hónapról hónapra, Várandósság
Felicitász – vendégblogger a Dúla blogon
Jó ideje tervezem, hogy meghívok a Dúla blogra néhány szülés-születés témában író bloggert, hogy meséljenek magukról és a blogjukról. Az első vendég Felicitász, a nyelvész anyuka, aki Kanadában szülte a kisfiát, most pedig az USA-ban él. Ott írja Felicitász blogját gyógynövényekről, a szülészeti ellátás bábai modelljéről, szülők és gyerekek testi és lelki egészségéről.
Mikor és miért kezdtél el blogot írni?
2009 nyarán tettem ki az első bejegyzést. Addigra már megírtam néhány fejezetet a (még mindig készülő) könyvemből, és be kellett látnom, hogy nem fog minden beleférni amit szeretnék megírni. Túl sok témám van, és rengeteg a mondanivalóm. A blogra az megy ki, ami a könyvben nem lesz benne, vagy nem akkora terjedelemben. Másfelől, a blog lett az a hely, ahová úgymond “összeszedtem magam”, amikor már nem tudtam többfelé szakadni. Számos baba-mama oldalon és tanácsadó fórumon válaszolgattam addigra gyógynövényes kérdésekre, írogattam hatóanyagokról és kiegészítő terápiákról. A legtöbben talán az index Szülészet-nőgyógyászat topikjáról ismernek, ahol dr. Laufer Gábor mellett voltam “ügyeletes boszorkány”, az volt a hőskor. Aztán a munka egyre több lett. Tovább olvasom »
Témák: Gondolatok
Bábaportré: Bottyán Emese – 1. rész
Folytatódik a Dúla blogon a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Ez alkalommal Bottyán Emesét, a Szent Imre Kórházban dolgozó fiatal, háromgyermekes bábát mutatom be. Emese a Liliom Bábakonzultáció tagjaként tevékenykedik.
Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak a várandósságaim és szüléseim során. Tovább olvasom »
Témák: Szülés, Várandósság
Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?
Nem olyan régen olvashattad a Dúla blogon Andi szüléstörténetét. Most megkaptam ennek párját, az édesapa által megírt szüléstörténetet is. Milyen érdekes egymás után elolvasni a két különböző szemszögből átélt és leírt elbeszélést.
Végre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-) Tovább olvasom »
Hogyan változik a női test a szülés után és a gyermekágy idején?
“Milyen lesz a testem a szülés után?” – “Mennyi időre lesz szükség, míg visszanyerem a régi alakomat?” – ezek a gondolatok a legtöbb babát váró anya kérdései között ott szerepelnek. Először is azt tanácsolom, legyél türelmes önmagaddal. A kisbaba fejlődéséhez 9 hónapra van szükség. Ezalatt az idő alatt a tested is sokat változott és alakult, így legalább ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy régi formáját visszanyerje.
Vannak persze olyan testi változások, amik a szülés után rögtön jelentkeznek:
- A méhed a méhlepény megszületése után azonnal elkezd visszahúzódni. Ezt utófájások formájában érezheted is, pláne ha többedszerre szülsz. Elősegítheted a folyamatot, ha a babát minél hamarabb és gyakrabban mellre teszed. A gyermekágy 6 hete alatt azután a méh visszaalakul a szülés előtti méretére. Hihetetlen, hogy milyen nagy feladatra és óriási változásokra képes a női méh!
- A várandósság ideje alatt elszoktál már a vérzéstől, ami most nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig jelentkezik. A méhlepény leválása sebet hagy maga után a méh falán. ez okozza az ún. lochiát, a gyermekágyi vérzést. A kórházban töltött pár nap alatt valószínűleg sok és nagy méretű betétre lesz szükséged. A gyermekágyi vérzés mennyisége az otthon töltött hetek alatt azután csökken, illetve rózsaszínes-barnássá válik, majd megszűnik. Előfordulhat, hogy ha nem pihensz eleget vagy nagyobb terhelésnek teszed ki magad, a csendesülő vérzés újra erőteljesebbé válik. Ettől nem kell megijedni, de tekintsd a tested figyelmeztető jelzésének, és pihenj többet. Tovább olvasom »
Témák: Szülés, Szülés után
Gabi kismamanaplója – 9. hónap
Elérkezett az utolsó egyben töltött hónapunk is. Egyre nehézkesebben mozgok, egyre jobban szeretném, ha valami kapaszkodóm lenne, ha tudnám, hogy ez a fájás már “az” a fájás. A 36. héten kipipáltuk az utolsó vérvételünket és doktorlátogatásunkat is. Zsigu-lak „behatolhatatlan”, külső-belső méhszáj zárt, a Ded koponyavégű hosszfekvésben, békében-egészségben-boldogan. A 37. héten nem kis riadalmat okozva – hiába no, harmadjára tréfálkozik velem az anyatermészet -, a napok óta egyre inkább sűrűsödő jósló fájásoknak köszönhetően távozott a nyákdugóm. A riadalom meg abból adódott, hogy elméletben ugyan már hetek óta kész volt a kórházi pakkom, gyakorlatban éppen 10 perc alatt halmoztuk fel a Nagyfiammal indulásra készre. Megkapó pillanat volt, amint Hunor becsúsztatta a Kisöcsinek szánt játékokat egy-egy óvatlan pillanatban a táskámba… A végén jócskán szelektálnom kellett a kisautó- és rágóka-rengetegből. Aztán persze kiderült, csak vaklárma volt, pár órával később a jóslók is megszűntek. Tovább olvasom »
A 2011-es évem
Szilveszter éjjel kezdtem el azt a bejegyzést írni, de egy nagyon-nagyon örömteli esemény elszólított a gép mellől. Jött a telefonhívás: drága sógornőm méhösszehúzódásai egyre erősebbek és sűrűbbek, indulni kell a kórházba! A 2012-es évem szüléskíséréssel indult: egy pár óra múlva már kezemben tarthattam és ringathattam Levi unokaöcsémet, egy gyönyörű 4180 grammos fiatalembert! Úgy tartják, amivel az év első napját töltjük, azzal telik majd a következő esztendő. Dúla szívem ennél többet és szebbet nem is kívánhat. :-)
Levente a Szt. Imre Kórházban született
És akkor következzen a 2011-es beszámoló. Az év végre érve olyan jó visszagondolni az elmúlt időszakra, és átgondolni, mi minden történt velem és a Dúla bloggal, kikkel találkoztam, kiktől tanultam és milyen várandóssággal, szüléssel-születéssel kapcsolatos eseményeken vehettem részt.
Januárban befejeztem egyetemi tanulmányaimat, majd záróvizsgát tettem a Károli Pszichológiai Intézetének mentálhigiéné szakán. A diplomamunkám témája egy projektcsoport létrehozása és kísérése volt: serdülőkorú lányoknak szerveztem női kört csoporttársammal. A szakdolgozatomban a női élet fontos mérföldkövére, a menstruációra is kitértem, amiből részleteket itt, a Dúla blogon is olvashatsz. A hónap végén részt vettem a Szt. Imre Kórházban a MOTESZ (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) konferenciáján, melynek témája a születésházak és az otthonszülés volt.
Februárban elindult a Dúla blog “Szép szüléstörténet” pályázata. Rengeteg csodaszép írás érkezett, köszönöm a pályázóknak! Az olvasók által beküldött szüléstörténeteket ide kattintva tudod elolvasni. Ugyanebben a hónapban Mészáros Anikó beszélgetett velem a Muzsikus Rádióban a dúla munkájáról és szerepéről. Tovább olvasom »