Dúla a Kismama Magazinban
A napokban megjelent a Kismama decemberi ünnepi száma. Ebben a hónapban az olvasóké a főszerep, kismamák és kispapák által jegyzett történetek szerepelnek az újságban. Volt, aki a várandóssághoz adott tanácsokat, mások megírták szülésük vagy szoptatásuk történetét, beküldték legjobb babának szánt receptjeiket vagy családi sztorijukat. Ebbe a lapszámba kerültem be Marával és Marci babával én is. A nyári szülés mozzanatai és élménye még elevenen élnek bennem, és olyan szívmelengető volt most újra felidézni a kicsi fiú világrajövetelét. Drága Mara, Tibi és Marci! Köszönöm, hogy Veletek lehettem, hogy részese lehettem örömötöknek! :-)
A dúlámnak köszönhetem, hogy ilyen könnyű volt
Orsival a várandóságom 7. hónapjában találkoztam először. Nagyon szimpatikus volt, hogy első alkalommal ő jött el hozzánk és az otthonunkban beszélgettünk. Többé-kevésbé tisztában voltam vele, hogy mit várhatok egy dúlától, mégis sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. A szülésig többször találkoztunk, voltam nála kismama masszázson, ami nekem és a kisbabámnak is nagyon jól esett. Orsi egyszer CTG-re is eljött velem a kórházba, hogy találkozzon az orvosommal és a szülésznőmmel. Aznap az egész délelőttöt együtt töltöttük, és rengeteget beszélgettünk. Napszaktól függetlenül bármikor felhívhattam, ha kérdésem volt; ha esetleg elbizonytalanodtam volna, mindig sikerült megnyugtatnia. Tovább olvasom »
Dúlás szülés: Márk és az Örömhír születése
Rita Székesfehérvárról jött fel a budapesti a Szent Imre Kórházba, mert itt igényeinek sokkal inkább megfelelő körülményeket talált kisbabája világrahozatalához. Veszélyeztetett várandósként előzőleg heteket töltött fekvéssel, de Márk baba nem sietett, sőt, egy hetet még rá is húzott a kiírt terminusra. Dúlaként mellettük lehettem, kísérhettem őket az úton. Kicsi Márk, nőj nagyra, szép és boldog életed legyen!
Most múlt egy éve, hogy kisfiunk, Márk megfogant. Meglepetés volt az érkezése, ahogy a nemét is a megszületéséig szemérmesen titkolta. Az első megilletődöttséget hamar felváltotta az érkezése miatt érzett öröm és a várakozás… A várandósságom egyszerre mondható problémamentesnek és gondokkal terheltnek. Hála Istennek nem volt semmi komolyabb baj – mondom most, mikor közben meg kellett birkóznom az anyává válás számomra nehéz lelki feladatával, el kellett fogadnom, hogy átalakul az életem, elvesztettünk egy nagymamát, 2 hónapig ismeretlen okból hőemelkedésem és egyéb panaszaim voltak, s az orvosok a középidőtől nyíló és rövidülő méhszáj, keményedések miatt koraszülést jósoltak. A felírt gyógyszereket nem tudtam nyugodt lelkiismerettel bevenni, így pihentem, s imádkoztam: bíztam a gondviselő Úrban, aki egy élettel ajándékozott meg minket. Tovább olvasom »
Gabi kismamanaplója – 8. hónap
Megkezdtük közös szimbiózisunk 8. hónapját. Nyögvenyelősen indult, egy rossz mozdulat következtében becsípődött a keresztcsontom, így sem állni, sem lehajolni, de még mozdulni sem bírtam. A problémát szakemberre bízva orvosoltuk, de mivel már eléggé lent van Zsigu feje, a csontjaim meg elkezdtek szétcsúszni, ezzel is készülve a szülésre, ez bármikor újra előfordulhat.
Az utolsó orvos látogatásunkat is megejtettük, még mindig menetirányban van a kicsi, most már remélem, így is marad. Tökéletes méretekkel rendelkezik, súlybecslés alapján, alig lesz nagyobb a születési súlya, mint a testvérei esetében. Nem tudom, hogyan csinálja, de a pocakom alakja és elhelyezkedése szinte naponta változik, ennek megfelelően, hol a gyomorsav emészt, hol azt érzem, ez a gyerek menten kibukkan. Vagy legalábbis kiinteget. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Senki nem vette észre – végül minden jól alakult
Bea várandóssága és szülése nem volt minden problémától mentes. “A történtek ellenére minden jól alakult, sokat segített a pozitív hozzáállás.” – írja. Azt hiszem, nagyon igazad van Bea, és köszönöm, hogy megosztottad velünk Jázmin születésének történetét.
A pozitív teszt után ultrahang is megerősítette, hogy babánk lesz. Férjemmel együtt nagy boldogságban úsztunk. Már a terhesség korai szakaszában kiderült, hogy terhességi cukorbeteg lettem, és bízhattam benne, a terhesség után elmúlik. Le kellett mondanom bizonyos ételekről, figyelnem kellett a bevitt szénhidrát mennyiséget, és minden nap többször mérnem a cukrom, de az akaraterőm határtalan volt, mindent megtettem kisbabánk érdekében. Terhességem utolsó hónapjai nyárra estek, kánikula volt, nagyon nehezen bírtam. Magas volt a vérnyomásom, be volt dagadva a víztől kezem-lábam, és fehérje volt a vizeletemben. Sokszor szédültem, fekete pontokat láttam a szemem előtt. A 28. héttől már a belső méhszájam is nyitva volt, koraszülés fenyegetett, feküdnöm kellett. Összesen 8 kilót híztam, nagy részét az utolsó hónapban. A 35. héten még antibiotikumot is felírt a nőgyógyász, mert sok baktérium volt a vizeletemben. Be is szedtem – mondanom sem kell, feleslegesen… Mindezek ellenére életem egyik legszebb, legkiegyensúlyozottabb korszakának éltem meg a terhességem, és büszkén viseltem pocakom. Tovább olvasom »
Szülőszobai történések – út a teljes tágulásig
Hosszú az út a kisbaba megszületéséig – és most nem csak a 9 hónapra gondolok, hanem magára a vajúdásra. Általában órák telnek el a szülésre utaló első jelek megjelenése és az újszülött baba felsírása között. A kitolás “látványos” szakasza előtt rengeteg olyan dolog történik a szülő nő testében, ami fontos, de kívülről talán nehezebben érthető és követhető. Ráadásul ez a rész, a méhszáj tágulása teszi ki a vajúdás legnagyobb részét.
A tágulási folyamat akár napokkal vagy hetekkel a szülés előtt megindulhat, aminek vannak érezhető jelei is. Lehet, hogy egyszerre csak azt tapasztalod, hogy lépcsőzéskor könnyebben kapsz levegőt, és az étkezések után a gyomrod sem ég már. Ez – főleg először szülő anyáknál – annak lehet a jele, hogy a kisbaba feje lejjebb ereszkedett a medencédben. A méh feletti szervek tehát megkönnyebbülnek, de ezzel együtt azt is érezheted, hogy az eddiginél még gyakrabban kell felkeresned a mellékhelyiséget… Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Kislányaim születése
Anita ikerbabáinak sikeres szoptatásáról már olvashattál a Dúla blogon. Az édesanyát előzőleg császárral is riogatták, de időközben megérkezett tengerentúli útjáról saját választott orvosa, és a kislányok a 40. héten természetes úton és problémamentesen megszülettek.
A 11. héten tudtam meg, hogy két kisbabám lesz. A vizsgálat közben az orvosom nagyokat hallgatott, pedig beszédes, jó kedélyű ember. Elkezdtem aggódni, hogy miért nem mond semmit. Kérdeztem tőle: – “Doktor úr, a baba jól van?” Erre ő: – “Persze. A babák jól vannak.” Így tudtam meg, hogy ikreket várok. Nagy öröm volt ez számunkra, mindig is sok gyermekre vágytam. Ekkor a kisfiam 1 éves volt. Még szoptattam. Szerencsére az orvosom nem beszélt le róla, később magától hagyta el. Egyedül a sportot tiltotta meg, pedig az első állapotosságom alatt majdnem szülésig jártam úszni és tornáztam is. Azt mondta, hogy most nem lehet, mert ikreket várok. Tovább olvasom »







