Mit olvassál várandósan és a szülésre készülve?
Az utóbbi időben több olyan kérdést is kaptam, hogy milyen könyveket ajánlanék elolvasásra várandósságról, szülésről-születésről és a kisbabákról. Van már ennek a Dúla blogon helye: “könyv” címke alatt bal oldalon középtájt, de most további olvasnivalóval is kiegészítem az eddigieket. Ha Neked is van kedvenc könyved, ami nem szerepel itt, akkor kérlek írd meg kommentben a bejegyzés alatt.
Várandósságról és a szülésre készülve:
- Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol (Katalizátor Könyvkiadó) – ahogy az alcímében is áll: “Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás gyógyszerekkel és illóolajokkal.” Régi nagy kedvencem, szerintem alapmű. Stadelmann hatalmas tudású és nagy tapasztalattal rendelkező bába, és könyvéből szinte minden kérdésedre választ kaphatsz.
- Debra Pascali-Bonaro, Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés – Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez (Jaffa Kiadó). Talán most sokan felkapod a fejedet, hogy miért is kell egy szülés orgazmikus legyen, hogy ez már túlzás, de mégis nagyon jó szívvel ajánlom a két nagyszerű szerző könyvét. Debra az Észak-Amerikai Dúlák Szövetségének társelnöke, Elizabeth Davis pedig világszerte ismert és elismert bába. Tanításukkal, történeteikkel arra biztatnak minden várandós nőt, hogy a szép szülésélményhez magukban találják meg a szükséges önbizalmat és belső bölcsességet. A könyv gyakorlati segítséget, ismereteket és tanácsokat nyújt a várandósság hónapjairól, a vajúdásról és a szülésről, majd szép szüléstörténetekből is átnyújt egy csokorra valót. Tovább olvasom »
2 Hozzászólás
Dúlás szülés: Rögös út diadalmenetben
Ez a szüléstörténet különösen kedves a szívemnek. A szülők bár mindketten örömmel várták nem tervezett babájukat, kapcsolatuk nem sokkal a fogantatás előtt megromlott. Jelenleg együtt nevelik kislányukat, de nem alkotnak egy párt. A kicsi lány már elmúlt 1 éves, de most a szüléstörténetet újraolvasva átélhettem a vajúdás minden pillanatát: a kezdetét, a nehézségeit, a végső lendületet és a természetes szülés mélyről jövő örömét. Milyen jó dúlának lenni! :-)
Egy szép napsütéses napra voltam kiírva. Előző este úgy feküdtem le aludni, hogy elmondtam a kislányomnak (első pillanattól kezdve biztos voltam a nemében), most már tényleg jöhet, amikor akar (addig az áldatlan állapotok miatt próbáltam visszatartani Őt, a lakásátalakítás-felújítások okozta káosz, kosz, feszültség…). 2 nappal később keltem fel kora reggel úgy, hogy tudtam, eljött a pillanat: hívtam a bábaasszonykánkat és drága dúlánkat Orsit, majd a halálraítéltek nyugalmával, csendes derűvel kezdtem készülődni ráérősen. Körülöttem ettől mindenki még idegesebb lett… Az apuka egészen a vajúdás kezdetéig félvállról vette a várandóságot és a szülést, a szülés során szembesült azzal, miről is van szó. Tovább olvasom »
A Nemzetközi Babahordozó Hét programja
Tegnap elkezdődött, és javában tart a Nemzetközi Babahordozó Hét. Sokfelé és változatos programmal várnak minden várandós és kisgyerekes családot a szervezők. Dúlás programok is lesznek, több dúlatársam is előadásokat tart és beszélgetéseken vesz részt. A budapesti programokat kerületenkénti bontásban itt, a Dúla blogon is megtalálod, a vidéki és határon túli rendezvényekért pedig kattints a Nemzetközi Babahordozó Hét honlapjára!
Tovább olvasom »
Témák: Babahordozás, Dúla
Két császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBA2C): Lehel születése
Petrának sikerült, amit a legtöbb helyen szinte lehetetlennek tartanak: a két császármetszés utáni hüvelyi szülés! Nem volt könnyű dolga, hiszen komoly emberi és protokoll-adta akadályokat kellett leküzdenie, ráadásul még az idővel is versenyfutásban volt. De egészen biztosan megérte: az a pillanat, amikor a kicsi Lehel kibújt, az egész családnak felejthetetlen!
2011.09.16-án egy szép péntek este megérkezett Fésűs Lehel 3840 gr-al, 56 cm-esen.
Sikerült a VBA2C (2CSUSZ :D ), vagyis megtapasztalhattam a természetes szülést 2 császár után. Borzasztóan hálás vagyok dr. Ujvári Attilának, aki rengeteget csatázott értünk, és végig biztonságot árasztó, derűs és csendes volt, a dúlámnak Werner Katinak, aki mindig tudta mire van szükségünk és velünk volt, biztatott, segített bennünket végig, és persze Janinak, a férjemnek, akinek a támogatása nélkül nem tudtam volna végigjárni ezt a rögös utat, aki még a tolófájások közben is meg tudott nevettetni és persze Lehelnek, aki velem együtt küzdött és azóta csak szopik, alszik, mosolyog és ezek kombinációja. Tovább olvasom »
Témák: Dúla, Szüléstörténetek
Nemzetközi Babahordozó Hét 2011
2011. október 10-16. között ismét egy egész hét a babahordozásé! Az idei Nemzetközi Babahordozó Hét üzenete: “A World of Possibilities – A lehetőségek világa”. A programok ebben az évben tehát azt igyekeznek közvetíteni, miként nyílik ki a világ mindenki számára a hordozás által.
A babahordozás ugyanis egy olyan kivételes módja a gyermekeinkről való gondoskodásnak, mely során a család minden tagja megtapasztalhatja, hogyan oldódnak fel a kisgyermekes léttel kapcsolatos kételyek: miként szabadulnak fel a szülők a bezártság, korlátozottság alól, miközben a babájuknak is megadják a számára oly fontos intenzív együttlétet, hogyan válik részesévé a babával való elmélyült harmonikus kapcsolatnak nem csak az édesanya, de az édesapa, a testvérek, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, egyszóval bárki, aki megragadja a babahordozás adta lehetőségeket, és hogyan győzhetünk le a hordozóeszköz segítségével akár időbeli, akár környezeti, akár testi akadályokat. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Beteljesült az álmom
Erika harmadik kisbabája végre úgy született, ahogy szerette volna, pedig ez alkalommal nem volt fogadott orvosa vagy szülésznője. (Az ötödik baba születését már olvashattad a Dúla blogon, amikor János, Erika férje a kicsi Barnabás születését írta meg.)
Sárit annyira vártam és vágytam, hogy egy évig nem fogant meg. Már orvosi segítség lett volna a következő lépés, amikor végre…
A születésével is húzta az időt és nyúzta az idegeinket, nem emlékszem pontosan, de kb. 10 napot hordtam túl. Bent kellett feküdnöm a kórházban, várva, hátha történik valami. Ez elég rossz érzés volt, hátrahagyva két gyereket szegény apjukra – aki egyébként derekasan állta a sarat. Kivéve a mai napig emlegetett újságpapíron tálalt vacsorát… de szerencsére én csak ennyiről tudok, és amit a mami nem tud, az nem fáj… Tovább olvasom »
