A női élet fontos mérföldköve: az első havivérzés
Eleve nemiséggel bíró élőlényként jövünk a világra, ha ez csecsemőkorban még nem is tudatosul bennünk. Azt azonban már a csecsemők is tudják, hogy mi a kellemes számukra, milyen érintést és mely személyek közelségét szeretik igazán. Különös élvezettel élik meg például az első hónapokban a szopást, ami nyugalmat és biztonságérzetet nyújt nekik. Nagyon fontos az édesanya és az édesapa érintése és szeretettejes simogatása, mert ezáltal tanulja meg a gyermek, hogy teste van, ami örömforrásként is szolgál. A test felfedezése és tanulmányozása azután tovább folytatódik. Pelenkázás és fürdetés közben a kisbaba a saját testrészei után nyúl, és a nemi szervei sem maradnak ki ilyenkor. A kislány a szeméremajkait és csiklóját, a kisfiú a hímvesszőjét ugyanolyan testrészként érzékeli, mint az orrát vagy a fülét. Tovább olvasom »
2 Hozzászólás
Témák: Gondolatok
Csodaszép szülések: Gondolat-ébresztő
Bogi írása zárja a Dúla blog “intenzív szüléstörténetes” februári hónapját. A jövő hét elején sorsolok, és kiderül, kik nyerik meg az ajándékokat! A Csodaszép szülések sorozatot ezután szombatonként találod meg a Dúla blogon, hét közben más témákkal jelentkezem.
Ha még nem írtad meg, hogyan született meg gyermeked, február 28-ig megteheted. :-) A részletekért és a nyeremények megtekintéséhez kattints ide! Szeretettel várom szép szüléstörténetedet!
Két óvodás gyermekünkkel éltük a mi kis boldog mindennapjainkat, amikor – derült égből villámcsapás – kiderült, hogy várandós vagyok.
Nem terveztük, volt is felfordulás az első időkben… Mindennek dacára én voltam a világ legboldogabb embere, mert számomra az előző két várandósság, szülés is maga volt a csoda, élveztem minden pillanatát! Mondták is többen, hogy nem véletlen ez a kisbaba, egyszerűen bevonzottam, annyira vágytam rá, hogy újra átélhessem a gyermekvárás és a megszületés minden örömét. Annak ellenére, hogy elég későn derült ki Pocakbaba léte, minden rendben volt velünk. Rendszeresen jártam a kötelező vizsgálatokra, ahol mindig mindent rendben találtak. A maga teljes természetességével éltem meg most is minden napot. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Hajnal Virág születésének története
Nóra szülése nagyon izgalmasan alakult. Hosszasan vajúdott otthon, és már tolófájások közepette, mentővel érkezett meg az István Kórházba. Kicsi lánya ezután gyorsan megszületett, majd az első pár órát zavartalan nyugalomban együtt tölthette a család.
Leánykánk kibújásának története nem a születésének napján kezdődött. Már vagy egy héttel a nevezetes dátum előtt jelezte nap mint nap, hogy erőteljesen készülődik. Sok-sok jósló fájásom volt napközben és éjszakánként is, aminek köszönhetően minden nap azt gondoltam, hogy szülünk. S mivel éjjelente óránként ébredtem ilyen-olyan testi nyűgökre és ingerekre, a kipihentségi szintem sem volt az igazi a szüléshez közelítve.
A sok jelezgetés miatt rendszeres telefonkapcsolatot tartottam V. doktorral és a dúlánkkal, M-mel, akik azt javasolták, igyekezzek minél többet pihenni, aludni. Na, igen, jó lett volna… November 17-én szerdán reggel CTG-n voltam a kórházban. A szülésznő megvizsgált, és 2 cm-nyi méhszáj nyitottságot észlelt. Azt mondta, bármikor elindulhat a lányka. De mivel szombaton már ugyanez volt a helyzet, én úgy mentem haza, hogy ebből ma úgysem lesz semmi, biztos napokig húzzuk még egyben. Aztán délután 3 körül, mikor Nándort altattam, tört rám az első gyanús fájás. Igen, ez olyan más volt, mert volt eleje, csúcsa, lecsengése, emlékeztetett a szülési fájdalomra. Szerettem volna aludni egyet a fiammal, de mivel a fájás 20 perc múlva újra jött (jó erősen), már nem tudtam. És innentől így vajúdtam jó sokáig… Kb. 20 percenként jó erős fájások, köztük pihenés. 4 körül haza hívtam Tibort, mert már nyugtalanított, hogy nincs a környékünkön. Miután ő hazaért, Nándor megébredt. Örültem, hogy már csak magammal és Hajnallal kell foglalkozzak. Párom a kérésemre betette Sting tavaly karácsonyi albumát, én pedig mécseseket gyújtottam, és muskotályzsálya illóolajat párologtattam. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Jó reggelt, Világ!
Tinának ugyan volt választott orvosa, de végül az élet úgy hozta, hogy mégis az ügyeletes orvosnál szült – és nem bánta meg. Választott szülésznője és a doktornő segítségével született meg első gyermeke a Szent Imre Kórházban.
Zoli szerint Miss Marple a ludas abban, hogy Andris ijedtében megindult kifelé, de ne szaladjunk ennyire előre…
Szerdán arra keltem, hogy fáj a hasam. Úgy tompán, nem túl erősen, de határozottan érezhető fájdalom volt, biztos voltam benne, hogy némi emésztési zűr megint, gyerek feje elzár valamit valahol vagy ilyesmi… És egész nap, folyamatosan. Délután felhívtam a szülésznőmet, mit javasol, menjek be a kórházba megnézetni magam? Asszem’, finoman rá is beszéltem, hogy igen-t mondjon végül, beszólt a kórházba, hogy megyünk. Zolit riasztottam (fodrász aznap kimaradt neki), usgyi, egyelőre cucc nélkül, meglátjuk, mi van. Egy szülésznő már várt, nagyon kedvesen fogadott, ügyeletes doki megnézett, majd haza is küldött: méhszáj ujjbegynyire nyílogat, de egyáltalán nem érett, mehetünk haza. (40 percnyi CTG után, Zoli már szegény a falat kaparta, mi van bent velünk?) Ekkor lehetett úgy délután fél hat. Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Családdá lettünk a jó Isten kegyelméből!
Marcsi mindhárom gyermeke születését megírta a Dúla blog pályázatára. Most első babája, Áron születéstörténetét olvashatod.
2006 április 2. Éjszaka nálunk aludtak sógornőmék így bepótoltuk a január óta halogatott születésnapi köszöntőjét… fél kettőkor kerültem ágyba hulla fáradtan… amint lefeküdtem hirtelen éreztem, hogy valami kibuggyan belőlem… felpattantam és elkezdtem figyelgetni… valami szivárgott… szerettem volna azt hinni, hogy nem a magzatvíz… de egyre több lett és nem akart elállni. Szóltam apának, hogy folyik a víz… szegény épphogy elaludt így nem is nagyon reagált (gondolta zárd el a csapot… )… Egy kicsit bepánikoltam, fel-le rohangáltam a lakásban és azt hajtogattam, hogy én még nem akarok szülni, még van két hetünk… sógornőm segített összeszedni a maradék motyót… az ő kezében is remegett az izgalomtól a kórházi lista… Tovább olvasom »
Kik a szoptatási tanácsadók?
A Dúla blogon nemrégiben Rózsa Ibolya IBCLC laktációs szaktanácsadó volt a vendégem, akivel a szoptatásra való felkészülés lehetőségeiről beszélgettem. Most Ibolya írásának segítségével szeretném még egyszer áttekinteni és tisztázni, ki és hogyan tud segítségedre lenni, ha a szoptatással nehézséged adódik.
Nagyon sok téves információ kering arról, kik a szoptatási tanácsadók, egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Ezeket a félreértéseket szeretném eloszlatni.
Önkéntes szoptatási tanácsadók – vagy más néven: La Leche Liga csoportvezetők. A természeti közösségekben, ahol minden anya szoptatott, az asszonyok egymást segítették, tudásukat, tapasztalataikat átadták egymásnak. A mai, fejlettnek mondott világban felnőhet egy lány anélkül, hogy akár egyetlen szoptató anyát látott volna maga körül. Éppen ezért az ötvenes-hatvanas években először Amerikában, majd Ausztráliában és egyéb országokban önsegítő anyacsoportok alakultak. Az egészségügyi dolgozók eleinte nem nézték jó szemmel a „laikusok” munkáját, később azonban ráébredtek annak fontosságára. Ezek a csoportok nagy szerepet játszottak abban, hogy az egészségügy a terhesgondozásban és a gyermekágyi időszakban hangsúlyt fektessen a szoptatással kapcsolatos tájékoztatásra. Az önkéntes segítők újratanulták a szoptatás művészetét, továbbképezték magukat és a La Leche Liga volt az a szervezet, amely a legfrissebb kutatási eredményeket megosztotta a társadalommal. Tovább olvasom »
Témák: Szoptatás
Csodaszép szülések: A hajnal, amikor táncot járt a hold
Zsuzsitól érkezett az első szép császármetszéses szüléstörténet. Harmadik gyermeke, Angéla születését olvashatod, és azt is, hogyan lettek úrrá egy váratlan kezdeti nehézségen: a kisbaba vércukorszint-esésén.
Szülés előtti hétfőn meglehetősen vacakul voltam, ekkor csinált a doki egy elég össze-vissza nst-t. A kórházban megismételték, az jobb lett, szerencsére a flowmetria sem mutatott semmit. Hazamentünk, de persze jobb nem lett, utána sem igen aludtam egész éjjel. Kedden már végem volt teljesen, csak vonszoltam magam – már ha egyáltalán muszáj volt felkelni -, és egész nap fájásaim voltak, rendszertelenül. Estére besűrűsödtek kb. rendszeres 5 percesekre, de valahogy nem hittem el magamnak, hogy ezek azok. Úgy éjfélig figyelgettem az órát, aztán eldöntöttem, hogy most már alszom. Nem sokkal azután, hogy lefeküdtem, 1 óra 5 perckor csúnya nyilallást éreztem, és már ömlött is a víz (amikor a Legnagyobbal történt a vízelfolyás, egyáltalán nem fájt a burok megrepedése!).
Gyorsan felébresztettem Apát, és kimentem a fürdőbe kicsit rendbe tenni magamat. Ott láttam, hogy a víz nem tiszta. Közben riadóztattuk középső sógornőt, ő jött át a gyerekekhez.
Szerencsére a táskám már rég össze volt pakolva, telefont, töltőt, fényképezőt dobtam még be, és indulhattunk is, egy textilpelenka a bugyimban, egy törölköző a fenekem alatt a kocsiban. Víz ömlött közben folyamatosan – mindig elképedek a mennyiségén! Tovább olvasom »
Csodaszép szülések: Élet fakad a fájdalomból – szüléstörténet apaszemmel
Köszönöm a sok gyönyörű szüléstörténetet, amit eddig küldtetek! Mostantól szerdánként és szombatonként “Csodaszép szülések” címmel találhatjátok meg az írásokat a Dúla blogon. Elsőként Betti szüléstörténetét hoztam, ami azért különleges, mert ez alkalommal az édesapa írta le gondolatait és érzéseit, másrészt kicsit a “szívem csücske” is, hiszen dúlás szüléstörténet. :-)
Szombat hajnali negyed 6 körül keltett Betti azzal a hírrel, hogy ezek szerinte már igazi fájások. Az ezt megelőző néhány nap leginkább izgatott várakozással telt, mert nem tudtuk mikor dönt úgy a baba, hogy útnak indul. A fájások ugyan erősek voltak és nem hagyták aludni, de még nem voltak rendszeresek, így aztán még sokáig csak feküdtünk az ágyban és arról beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz a szülés és persze, hogy milyen lesz majd a kis jövevény. Ahogy jött a reggel, felkeltünk és reggeliztünk egy bőségeset, majd leginkább csak vártunk és vártunk. A fájások pedig nem lettek rendszeresebbek kora délutánig sem. Így aztán elmentünk ebédelni még egy utolsót, mivel a babával jóval nehezebb lesz majd étterembe járni. Ebéd után pihentünk egy kicsit, de leginkább felfokozott várakozással teltek az órák. Majd szép lassan este lett és a fájások szépen lassan erősödtek és kezdtek rendszeresek lenni. Hívtuk a szülésznőt, aki azt tanácsolta, hogy Betti vegyen egy meleg vizes fürdőt, készülődjünk össze aztán majd meglátjuk. De addigra természetesen már minden elő volt készítve. A fürdőtől a fájások egyre erősebbek lettek és mindketten úgy éreztük, hogy itt van már az idő. Újra felhívtuk a szülésznőt, Molnár Gabit, és elindultunk a Szent Imre Kórházba. Mindössze húsz perc alatt beértünk. Tovább olvasom »
