Apaszemmel: Fiaim születése

2009. december 28.

Az első fiunk tizenegy évvel ezelőtti születésére kevéssé emlékszem. Arra azért igen, hogy Peti az első perctől nagyon szép gyerek volt, és én nem erre számítottam. Amíg Orsit ellátta az orvos a szülés után, addig mi kettesben voltunk egy másik helyiségben. Ő csak hunyorgott, én meg csendesen beszéltem hozzá, hogy örülök az érkezésének, meg nagyon fogom szeretni, ilyenek. Mikor kijöttem a szülőszobából, Orsi mamája várt a folyosón, és nagyon meg volt hatva. A szülést követő napokban nagyon zavarodott voltam, és bizonytalan, hogy mit is jelent majd ez a változás az életemben. Gőzöm nem volt arról, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.

Tovább olvasom »

Mennyből az angyal…

2009. december 24.

Mennyből az angyal...

Boldog karácsonyt!

2009. december 23.

BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Tovább olvasom »

Dúla riport a Mindennapi pszichológia című újságban

2009. december 22.

Mindennapi pszichologiaA Mindennapi pszichológia ismét tartalmas lapszámmal jelentkezett. Elsőként a Békés Emőke dúlával készült interjút olvastam el. Az újságírónő kérdéseire adott válaszokból bepillantást nyerhetünk a kórházi szülések dúla által kísért folyamatába. Anyákról, apákról, orvosokról, szülésznőkről olvashatunk, és arról, hogy milyen szuggesztiókkal találhatja szembe magát a szülőpár a várandósság hónapjai, a vajúdás és szülés idején. Ezek a szuggesztiók sajnos nem mindig pozitív jellegűek.

Tovább olvasom »

DONA képzés

2009. december 16.

Az elmúlt napokban Szombathelyen jártam, az Észak-Amerikai Dúlaszövetség képzésén. Fantasztikus volt a képzés, és nagyon jó volt Debra Pascali-Bonarot, egy csodálatos, nagy tapasztalatú amerikai dúlát megismerni.

Debra és a dúlák

Tovább olvasom »

Szelíd gyógymódok a vajúdás idején

2009. december 10.

Szelíd gyógymódok kismamáknakA vajúdási és szülési fájdalom nagyban különbözik minden más, az emberi szervezetben fellépő fájdalomtól. Ennek célja és eredménye van: a kisbabádat ez a fájdalom segíti majd a világra. Vajúdáskor gondolj majd arra, hogy minden egyes kontrakció fontos és hasznos, hiszen közelebb visz ahhoz, hogy őt a karjaidba zárhasd.

Dúlaként persze többféle módszert alkalmazok a szülési fájdalom “megszelídítésére”. Az egyik legfontosabbnak tartom az édesanya szülésre való felkészítését. A szülés alatti fájdalomérzékelés mértékét ugyanis sokféle tényező befolyásolja, de ha az anya bizonytalan, aggódik vagy fél, akkor elviselhetetlennek fogja érzi a folyamatot. A jól-informáltság és a segítők (apa, szülésznő, dúla) támogató jelenléte nagy biztonságérzetet adnak a vajúdónak.

Tovább olvasom »

A kismama és az influenza

2009. december 06.

Ma dúlaműhelyen voltam, ahol persze szóba került az influenzajárvány is. Amikor odafelé autóztam, a rádió híreiben azt hallottam, hogy egyre több várandós anya kéri az influenzavírus elleni oltást orvosától. Nem könnyű  az oltatni-nem oltatni kérdésben dúlai tanácsot adni, és nem is szívesen vállalkoznék erre a szerepre. Az bizonyos, hogy a várandós anyák fokozottabb mértékben vannak kitéve a fertőzés veszélyeinek, ezért  szerintem a legjobb, ha nőgyógyászod tanácsát kikéred, majd alaposan mérlegeled a kérdést.

Tovább olvasom »

Vali kismamanaplója: 1-2. hónap

2009. december 01.

A várandósság hónapjai sokféle változást hoznak egy nő életében. A testi történéseket a lélek változásai szövik át, így készítve föl az édesanyát a kisbaba fogadására. Mostantól hónapról hónapra Vali gondolatait és érzéseit olvashatjátok a benne növekvő kis élettel kapcsolatosan:

Vali és LiliIsmét várandós vagyok. Kicsit több, mint 2 évvel ezelőtt született kislányom, Lili, és most eljött az ideje, hogy kistesó érkezzen a családba. Lilire majd 1 évet vártunk, sok sikertelen próbálkozás után már alig akartam elhinni, amikor összejött. Sokszor hallottam, hogy a második baba már általában könnyebben, gyorsabban jön, így hát reméltem, ez nálunk is így lesz. Nem így lett. Most azt az érzést kellett megélnem, amikor egyből megfogan a baba, aztán elmegy, nem marad velem. Sokszor egymás után… Rájöttem, hogy ez még rosszabb, mint mikor egyszerűen „csak” nem jön össze. De mint mindennek, ennek is volt értelme. Elindultam egy olyan önismereti úton, ami teljesebbé tette és teszi az életemet, és rengeteg szeretetet hozott a kis családom életébe.

Tovább olvasom »