Reggel az NST fájásokat mutatott, meglepődtem, alig éreztem. Rendszertelen volt, de határozottan ismétlődő. Nem éreztem igazán semmit, csak hogy keményedik a hasam. A szülésznő a szülőszobán megnézte a nagy gépen, ugyanaz. Hazaküldött fél 11-kor.
Július 15-én indultunk a kórházba, és másnap délelőtt 9.30-kor megszületett Peti. Édesanyja nagy örömére az első pár órát teljesen együtt töltötték, a kicsi meztelenül feküdt a mellkasán. Csak az “aranyóra” elteltével mérték és fürösztötték meg őt.
Peti megszületett
Hát bizony, ez a kicsi fiú türelemre tanított mindannyiunkat, akik vártuk. Nem ígérkezett hamar jönni a fogantatáskor, és most, a születésekor sem. Annál nagyobb öröm, hogy már tényleg itt van közöttünk!
A Családi Net internetes oldalnak Rindt Kata készített velem interjút. Az érdekelte őt különösen, hogy a dúlai munka és a család összeegyeztetését hogyan oldom meg a mindennapok során.
Az írás itt olvasható:
www.csaladinet.hu
Istvánnal autózom hazafelé. Beszélgetünk mindenféléről: autókról, markolókról, kutyákról. Szentendrén egy piros lámpa miatt megállunk, és mutatom neki az út melletti ágyás szebbnél szebb virágait.
-Nézd, István, milyen gyönyörű sárga virágok!
-Neked adnám a születésnapodra! - válaszol.
(És láss csodát, mikor hazaérünk, a mellettünk lévő üres telken barna közepű sárga virágok nyílnak. Gyorsan le is szedi őket, nekem adja, majd elénekeli az “Amennyi fűszál van…”-t, amit minden születésnapi köszöntéskor szoktunk.)
A gavallérom
A Szentendrei Tavaszi Fesztiválon Palya Bea koncerten voltam. Előadott egy “dal-kezdeményt”, a dallamát szinte mindenki vele dúdolta, de a szövege nem volt teljesen kész. Nekem rögtön a szívembe lopta magát - a dal, és Palya Bea is.
Tegnap délután 4 óra előtt 10 perccel hosszú vajúdás után világra jött az én drága kicsi unokaöcsém! Nagyon nagy boldogság, hogy ott lehettem, soha nem felejtem el a pillanatot, amikor kibújt!
