Van egy jó kis könyvem. Tapasztalt, nagy tudású pszichológusnő, Molnár C. Emma írta A nő ezer arca címmel. Ez jutott eszembe, amikor ezeket az édes újszülötteket nézegettem.
forrás: arabaquarius.blogspot.com
Teljesen váratlanul ért, hogy a 38. héten éjjel 2 órakor elfolyt a magzatvíz. A hétre még mindenféle programok voltak beütemezve, a két nagyobb fiú mellett még várandósan sem lógathattam a lábam. Arra azonban nem számítottam, hogy két héttel hamarabb jön el az időm.
KI IS AZ A DÚLA?
A dúla görög eredetű szó, segítő asszonytársat jelent. Olyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának (és párjának is, ha igényli) a szülés előtt, alatt és után.
A DÚLA…
Épp a 39. hetet töltöttem be, amikor éjjel 2 óra körül kontrakciókra, erősödő derékfájásra ébredtem. Na, itt lesz valami, gondoltam, de még vissza tudtam szundítani. Hajnalban, 5 óra tájban a fájások már nem hagytak aludni, felkeltettem a férjem. Összekészültünk, elindultunk a kórházba. Az autóban ülve erősen vajúdtam, már nem tudtam beszélgetni.
Péter születése előtt egy héttel erős fészekrakásban voltam, pakoltam, könyvespolcot rendezgettem. Ennek az lett az eredménye, hogy éjjel erős jóslófájásaim lettek, és azt hittem, eljött a Nagy Nap. Végül váratott magára még egy teljes hetet.
A Velvet internetes női oldal kórházteszttel jelentkezik. Sok ilyet olvastam már: a neten, a várandósoknak szóló magazinokban, sőt, könyv is jelent meg a témában.
Azt gondolom, hogy nincs könnyű dolga annak, aki kórháztesztelésbe kezd. Hogyan, milyen módszerekkel fogjon neki? Kérdezze az osztályvezető főorvost? Vagy az édesanyákat, akik itt vagy ott szültek? Avagy a szerkesztőség tagjai járják végig az összes kórházat, ahogy ez a fent említett cikkben is felmerült?
Lehetséges, hogy ami az egyik tesztelőnél kiveri a biztosítékot, azon egy másik fenn sem akad. Lehetséges, hogy a tesztelőnek aznap épp nincs szerencséje: a méltán jó hírű kórház legkellemetlenebb szülésznőjébe botlott. Lehetséges, hogy bejutott a kórház egyetlen alternatív szülőszobájába, de az is, hogy kiszorult onnan.
Az intézményi és személyzeti adottságokon túl legfontosabb szerintem a szubjektív emberi (anyai) tényező: amit én így és így éltem meg, az neked nem ugyanazt jelenti.
Ezért gondolom, hogy a velevet cikkben megjelent anyai összegzés egy vélemény a sok közül. (Ezt jelzi a hozzászólók sokasága és igen eltérő tapasztalatai is.) Nem hiszem, hogy ennek alapján értékelhető általában egy kórház. Sok anya sok jó tapasztalata azonban mégiscsak kijelölte azt a pár kórházat, ahol manapság nagy eséllyel szülhetünk szépen, háborítatlan körülmények között.
Egy kisfiú érkezésére várunk. Nagyon közel áll a szívemhez ez a fiúcska, mert Balázs öcsém első gyermeke lesz.
Dúlatáskám már egy pár hete összepakolva, bevetésre készen. Magamat is készítem, hogy szívvel-lélekkel a sógornőm mellett tudjak lenni majd a vajúdásakor és élete egyik legszebb pillanatában, amikor kisbabáját magához ölelheti.
